Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Közigazgatási jog. A közigazgatási bizottság az elöljáróság most ismertetett véghatározatát indokainál fogva helybenhagyta. A panasz ez ellen a helybenhagyó véghatározat ellen irányul. II. A 127 1899. kgy. szabályzatban foglalt azt a rendelkezést ame1szerint a vámvísszatérítési igényeket csak a szállítmány megérkezésétől számított hat hónap alatt lehet érvényesíteni, és a később beadott felszólalások figyelembe nem vehetők, mint a törvényes rendelkezésekkel ellenkezőt, 3 bíróság alkalmazhatónak nem találja. Az 1872. évi XXXVI. t.-c. 19. §-a ugyanis kimondja, hogy az adóbehajtás tekintetében a közadók kivetéséről és behajtásáról szóló —, annak idején érvényben volt 1868. évi XXI. t.-cikknek rendelkezései érvényben maradnak. Hasonló rendelkezést tartalmaznak a községekre és a törvényhatósági jogú városokra nézve az 1886. évi XXII. t.-c. 139. és 164. §-ai is, amelyek kimondják, hogy a községi és városi adók behajtására nézve az 1883. évi XLIV. t.-c. rendelkezései irányadók. Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy a törvényhozó a városi és községi adók behajtási módjának szabályozását nem akarta a törvényhatóságok és községek önkormányzati hatáskörébe utalni, hanem azt magának tartotta fenn. — Ebből pedig az következik, hogy a városi és községi adók behajtása tekintetében, a közadókra vonatkozó általános érvényű törvényes rendelkezések lehetnek csak irányadók. A közadók kezelését illetőleg, ezidőszerint a 600 1927. P. M. és 60.000 1927. VII, P. M. számú utasítások vannak érvényben. Ez utóbbi utasítás 92. §-a a tévesen befizetett közszolgáltatások visszakövetelésére vonatkozó jog elévülését a befizetés napjától számított öt évben állapítja meg. A panaszos tehát a befizetés napjától számított öt év alatt joggal követeli vissza a tévesen befizetett vámot, s ő a visszakövetelésre vonatkozó igényével amiatt, mert azt hat hónapon belül nem érvényesítette, el nem utasítható, Ezért kellett a rendelkező rész értelmében határozni. Megjegyzi a bíróság, hogy a visszakövetelési igény valóban elenyészett volna, ha a kövezetvám követelésének jogossága jogerősen megállapíttatott volna. Azzal azonban, hogy a vám beszedésével megbízott vállalat a vám összegét a fuvarlevélre feljegyezte, s azt beszedte, a vámkövetelés jogossága még abban az esetben sincs eldöntve, ha a vámkövetelés ellen a vámmal terhelt egyén fel nem szólalt, s ez csak a követelés végrehajthatóságát állapítja meg, de nem zárja el a felet attól, hogy a követelés érdeme elleni kifogásait az illetékes hatóság előtt — az elévülési időn belül — érvényesíthesse. A vámkövetelés jogossága kérdésében még egy hatóság sem határozott, s így a követelés jogosságának jogerős megállapítása még nem történhetett meg. Az első alkalmat a hatóságok részére a követelés )ogosságának elbírálására a jelen esetben a fél visszakövetelés iránti kérelme szolgáltatja a