Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Csalás. (Bn. 50. §., Bib. 380—389. §.) 432-433. 16t zés célzatával közreműködtek arra, hogy a telekkönyvbe M. V. jogainak lényegére vonatkozó valótlan tények vezettessenek be. Ebben a tényálladékban való bűnössége tehát a két elsőrendű vádlottnak — a magánokirathamisításban való bűnösségüktől függetlenül — megállapítandó volt. H. G. harmadrendű vádlottnak ezen tényálladéki vádja alól a kir. ítélőtábla által történt felmentése a kir. főügyész megnyugvása folytán jogerőssé válván, a kir. Kúria ezen vádlottra nézve a bűnösség kérdését nem tehette felülvizsgálat tárgyává. A büntetés kiszabásánál a kir. ítélőtábla által helyesen kiemelt bünösségi körülmények mérlegelése mellett, minthogy súlyosító körülmény csak az, hogy vádlottak a bűncselekményt kitartó tevékenységgel vitték véghez, —• amivel szemben túlnyomó és nyomatékos enyhítő körülmények lettek megállapítva, melyek közül a kir. Kúria különös súlyt helyezett arra, hogy vádlottak már több, mint hét éve állnak a büntető eljárás súlya alatt és hogy a sértett valóságos kárt nem szenvedett, — a kir. Kúria szintén alkalmazandónak találta a Btk. 92. §-át és a vádlottakat — a bűnösségük fokával arányban álló fogházzal és megfelelő mellékpénzbüntetéssel büntette. Minthogy a büntetés kiszabása az enyhítő és súlyosító körülményeknek újabb mérlegelésével történt, a II. Bn. 28. §. alapján — és nyilván a büntetés enyhítése végett — bejelentett semmisségi panaszok tárgytalanok. (B. III. 4772/1931. sz. — 1932. február 10.) V. ö.: Gr. VIII: 1689.. 433. Btk. 384. §. — Hitelezési csalást követ el az, aki mást valótlan tények előadásával csalási célzat nélkül tévedésbe ejt azért, hogy azt részére kölcsön adására birja. — A cselekmény megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a sértett a kölcsönvétkor felismerte a vádlott szorult helyzetét, mert kölcsönt rendszerint épen az vesz fel, aki ilyen helyzetbe kerül. K. L. M. sértett a vádlott felmentése miatt, elítélése végett jelentett be semmisségi panaszt. A vád csalás bünettére irányult. A másodfokú bíróság e vád alól a vádlottat azért mentette fel, mert a csalási célzatot a vádlott terhére nem látta bebizonyítottnak és a vádbeli tettben a Btk. 384. §-ba ütköző vétséget sem ismerte fel, mert adatok merültek fel arra, hogy a vádlott a sértett előtt szorult anyagi helyzetét feltárta. Ezek szerint a felmentés lényegileg jogi okból történt, a panasz pedig a per anyagából kitetszőleg éppen amiatt használtatott, mert a vádlott terhére a csalási célzat tévesen nem állapíttatott meg. A m. kir. Kúria ezekre figyelemmel a vádlottat a Bp. 326. §-ának nem a 2., hanem az 1. pontja alapján tekintvén felmentettnek, az ügyet a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okon felülvizsgálta. A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján a 300 pengőnek óvadéki jellegét megállapíthatónak nem találván, a felülvizsgálatnál való ténynek azt kell tekinteni, hogy a sértett a 300 pengőt kölcsön adta a vádlottnak és ebből kiindulva, helyes a másodfokú bíróságnak az az állásDöntvénytár. 1932. 11