Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Sikkasztás. (Btk. 355. §.J 426—428. 153 az okozott kárt megtérítette, hogy a sértett az ő megbüntetését nem kívánta, sőt a vádlottal üzleti összeköttetését ezután is fenntartotta, — méltatva a vádlott egyéniségét és életviszonyait, — úgy találta, hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztése vádlott magaviseletére kedvező eredménnyel fog járni, ezért a vádlottra kiszabott fogházbüntetés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. (B. II. 2914/1931. sz. — 1931. december 7.) 427. Btk. 355. §. — Ha a bizományos az eredetileg bizományban átvett áru vételárának kiegyenlítése végett váltót ad az áru tulajdonosának s az azt fizetésül elfogadja, az áru ki nem szolgáltatása nem állapítja meg a sikkasztás bűncselekményét. K. A felek között létrejött ügylet jogi jellegét nemcsak az ügylet megkötésének időpontjában, hanem hatályban létének egész tartama alatt a. felek kölcsönös akarata határozza meg. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy egy ügyletnek, mely megkötésekor bizományi ügylet természetével bírt, ez a jellege utóbb a felek akarata folytán megszüntettessók. Az alsófokú bíróságok által megállapított tények szerint a vádlott a sértettől a szőnyegeket bizományban vette át. A kir. ítélőtábla azonban az ítéletében felsorolt tények alapján helyesen következtetett arra, hogy utóbb, mikor a vádlott a sértettnek fizetés fejében váltókat adott s azokat a sértett ilyenekül elfogadta, az ügylet bizományi jellegét elveszítette s a vádlott ezt követőleg a sértettnek csupán köztörvényi úton vált adósává. Minthogy tehát a vádlott megállapított tette nem bűncselekmény, a kir. ítélőtáblának a felmentést tulajdonképpen a Bp. 326. §. 1. pontjára kellett volna alapítania. A kir. Kúria ezeknek előre bocsátása után a pótmagánvádló által a Bp. 385. §. 1. pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt a Bpn. 36. §-a alapján elutasította, mert a vádlott felmentése az előadott okokból az anyagi törvény rendelkezéseinek megsértése nélkül történt. A védőnek a mai tárgyaláson előadott azt a kérelmét, hogy a sértett semmisségi panasz tárgyalásával felmerült költségeiben marasztaltassék, a m. kir. Kúria a Bp. 482. §. második bekezdésének rendelkezésére tekintettel nem teljesíthette, mert a bűnvádi eljárás nem egyedül magánvád alapján folyt. (B. I. 2950/1931. sz. — 1931. december 16.) 428. Btk. 355. §. — A tulajdonjog fenntartásával eladott dolgot nem viheti el az eladó önhatalmúlag az olyan vevő birtokából, aki kisebb összeggel van vételár hátralékban annál az összegnél, amely a megrendelőjegyben a visszaadás követelhetésének feltételéül meg van határozva. K. A bűnösség kérdésében használt semmisségi panasz jogi oka az indokolás szerint az, hogy a vádlott jogosan vette el a sértettől a varrógép egyik alkatrészét, mert a tulajdonjog fentartásával eladott varrógép akkor még a vádlott által képviselt cég tulajdona volt. De ha nem így állt a dolog, akkor is csak jogi tévedés róható a terhére, nem pedig az, hogy a szándéka jogtalan eljárásra irányult.