Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

154 Büntetőjog. Ezt a Bp. 385. §. 1. a) pontja alá eső anyagi semmisségi ok fenforgását vitató panaszát azonban a kir. Kúria alaptalannak találta és ezért a Bpn. 36. §. 1. bek. értelmében elutasította. A varrógép ugyanis, bár a tulajdonjog fentartásával adatott el, már nem volt a sértett birtokából elvihető, miután a hátralékos részletek öszszege, amint azt az alsófokú bíróságok megállapították, csak 27 P 40 f volt, holott a megrendelő jegy értelmében csak 43 P 20 fillérnél nagyobb összegű hátralék mellett követelhette az eladó a varrógép visszaadását. E részben tévedésben sem lehetett a vádlott, mert hiszen a megrendelőjegyben leírt feltételeket a vádlottnak, mint az eladó cég képviselőjének, ismernie kellett. (B. III. 983/1931. sz. — 1931. szeptember 28.) 429. Btk. 355. §. — Sikkasztást követ el a közkereseti társaság tagja, aki a cég által szállított áruk vételára fejében kezéhez fizetett összeget sem nem könyveli, sem a fizetést a társaság másik tagjával nem közli, hanem saját céljaira fordítja. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen a védő a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása, továbbá a II. Bn. 28. §-a alapján enyhítésért jelentett be semmisségi panaszt. A panasznak a II. Bn. 28. §-ára alapított részét a II. Bn. 30. §-a kizárja, A panasz másik része pedig nem alapos. A kir. ítélőtábla e helyütt is irányadó ténymegállapításának értelme szerint ugyanis a vádlott és Sch. A. sértett között létrejött és Budapesten, 1928. évi június hó 4. napján írásba foglalt „Társasági szerződés" tartalma való. E szerződés szerint a vádlott és a sértett közös cég alatt kereskedelmi üzlet folytatására társultak és pedig anélkül, hogy olyan társasági formát választottak volna, mely a korlátlan és egyetemleges felelősség jellegével nem bir. Ily társas viszony esetében pedig a K. T. 64. §-a szerint közkereseti társaság keletkezik, mint aminek a vádlott és a sértett a társasági viszonyukat a szerződésben nevezték is. A közkereseti társaság vagyona pedig maga a társaság mint jogi személyiséggel bíró egység, nem pedig a tagok vagyona és így a társaság vagyonát képező dolgok az egyes tagokra nézve idegen dolognak lévén tekintendők, azokat a társaság tagja, a K. T. 73. §-ából kítünöleg is, büntetőjogi felelősség nélkül a saját céljaira nem fordíthatja. A vádlott azonban a felülvizsgálatnál is irányadó tények szerint a cégük által szállított áruk vételára fejében J. J. által fizetett összegből 777 pengő 04 fillért, a H. F. által fizetett összegből pedig 149 pengő 16 fillért sem el nem könyvelt, sem a sértettel nem közölt, hanem a saját céljaira fordított és ekként jogtalanul eltulajdonított. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla abban, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapítja bűncselekmény, nevezetesen a Btk. 355. §-ába ütköző és eredeti jellege szerint a II. Bn. 1. §-ához képest a Btk. 356. §. másodiktétele szerint bűntettet képező sikkasztás tényálladékát. (B. II. 1440/1931' 29. sz. — 1931. november 17.)