Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

146 Büntetőjog. 446., 447., 757., 758. 1.). Helyesen mutat reá előbbi határozat, hogy a II. Bn. megalkotása óta nem férhet szó ez utóbbi évek joggyakorlatának helyessé­géhez. 421. Btk. 310. §. utolsó bek. — Mellőzte a Kúria a foglalko­zástól való eltiltásnak, mint mellékbüntetésnek alkalmazását, olyankor, amikor a vádlott a mellékbüntetés alkalmazása folytán munkanélkülivé válnék és az eset megtörténte után hosszú ideig gépkocsi vezetéssel foglalkozván, e foglalkozásban meghagyása, a közlekedésre nézve már nem jelent veszélyt. (K. B. I. 2920/ 1931. sz. — 1931. november 25.) A személyes szabadság megsértése magánszemélyek által (317—326. §.). A magánlak megsértése magánszemélyek által (330—332. §,). 422. Btk. 323. §. — Személyes szabadság megsértésének vét­ségét követi el az, aki kapával és késsel felfegyverkezve mást a szőlejébe bemenetelben megakadályoz. Btk. 330. §., 331. §. 2. és 3. p. — Magánlaksértést és nem ingó dolog rongálásának bűncselekményét követi el az, aki fej­szével vagy késsel felszerelve idegen lakás ajtaját behatolás vé­gett feszegeti. K. A másodbírói ítélet ellen írásban semmisségi panaszt adott be N. K. J. vádlott a Bp. 385. §. 1, a) pontja alapján. A semmisségi okot akként jelöli meg, hogy az a cselekménye, miszerint a sértett lakásának ajtaját fejszével feszegette, nem meríti ki a magánlak­sértés bűntettének tényálladékát, hanem csak ingó dolog megrongálásának minősítendő, továbbá, hogy az a cselekménye, mely szerint a sértett elébe állva, őt a szőlőbe való bemenetelben akadályozta, nem állapítja meg a sze­mélyes szabadság megsértésének tényálladékát, mert arra nincs tényállás, hogy a sértett a bemenetelben fizikai erő által akadályoztatott volna. A m. kír. Kúria a semmisségi panaszt mindkét irányban alaptalannak találta és a Bpn. 36. §-nak első bekezdése értelmében elutasította. A magánlaksértés bűntettére vonatkozóan azért, mert az irányadó tényállás szerint N. K. J. és N. K. F. fejszével, N. K. J.-né, N. K. Á. és N. K. F.-né pedig késsel ellátva a sértett bezárt lakásába be akartak hatolni s ebből a célból N. K. J. és N. K. F. vádlottak az ajtót fejszével feszegették, a behatolásban azonban a Sz. J. és Sz. J.-né közbelépése megakadályozta őket. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy N. K. J. és társainak cselek­ménye a Btk. 330. és a 331. §. 2. és 3-ik pontjában meghatározott bűntett kísérletének összes tényálladéki elemeit kimerítette. A személyes szabadság megsértése vétségére vonatkozóan pedig azért alaptalan a vádlott semmisségi panasza, mert az irányadó tényállás szerint

Next

/
Thumbnails
Contents