Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Hamis tanuzás, hamis eskü; emberölés. (Btk. 213—226., 141 278—292. §.) 414-A17. tanúvallomás tekintetében, amelyet a vádlott jogosan tagadhatott volna meg. K. Azt a védelmi álláspontot, amely szerint a polgári perben a vádlott a Pp. 299. §-a ellenére hallgattatott volna ki, a védő panaszának mai szóbeli indokolásában közelebbről akként fejtette ki, hogy a vádlottat a polgári perben a tanúzás alól mentesség illette meg, mert a kérdésre adandó felelet által kárt szenvedett volna, amennyiben a MÁV a szállítási díjat tőle követelhette volna. A tanúzás alól való ilyen mentesség azonban a Btk. 224. §. 2. p. értel mében csak akkor von maga után büntetlenséget, ha a tanú büntető vagy fegyelmi ügyben hallgattatik ki és így a jelen esetben, amikor a vádlott polgári perben tette a hamis tanúvallomást, ezen büntethetőséget kizáró okról nem lehet szó. A panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított, de voltaképen a Bp. 385. §. 1. c) pontja alá eső semmisségi okot vitató része tehát alaptalan. (B. III. 8585/1930. — 1931. szeptember 16.) Az ember élete elleni büntettek és vétségek. (278.—292. §.) 417. Btk. 285. §. — Ennek a §-nak első és második bekezdéseiben a törvény nem két különböző, hanem csak egy tényálladékot szabályoz, jelesül a méhmagzatnak a teherben levő nő beleegyezésével való elhajtását vagy megölését, az első bekezdésben maga a teherben levő nő, a második bekezdésben pedig az ettől különböző harmadik személy közreműködésére tekintettel. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasszal élt: 1. özv. R. A.-né vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjai alapján, valamint a büntetés enyhítése végett; 2. fiatalkorú R. J.-né vádlott védője, ugyanez alapon; 3. fiatalkorú R. J.-né vádlott férje, mint „törvényes képviselő", a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt; 4. Sz. J.-né vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt; 5. a közvédő Sz. J.-né vádlott érdekében a Bp. 385. §. 1. a) pontja és a II. Bn. 28. §-a alapján a bűnösség megállapítása miatt és enyhítésért. A fiatalkorú R. J.-né vádlott érdekében, ennek férje semmisségi panasz használatára nem volt jogosult. A Fb. 39. §-ának 2. pontja, mely a Fb. 57. §-ának második bekezdése szerint a fiatalkorú ügyében a rendes bíróság előtt folyó eljárásban is alkalmazandó, a fiatalkorú törvényes képviselőjét feljogosítja ugyan a semmisségi panasz használatára, azonban a semmisségi panasszal élt ifj. R. J., mint férj, a felesége törvényes képviselőjének nem tekinthető. A törvényes képviselő fogalmát ugyanis az általános magánjogi szabályok határozván meg, a nők teljeskorúságáról szóló 1874: XXXIII. t.-c. 2. §-a szerint, minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskorúvá lesz. Mint önjogú, nem