Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

130 Bíinlcíőjog. történt, hogy a vádlott által vezetett gépkocsi a sértett által vezetett motorkerékpárba beleszaladt. Noha a valónak elfogadott tényállás szerint is kétségtelen az, hogy a sértett gondatlanul járt el a mellékutcából való kihajtás körül, mégis nyilvánvaló, hogy az összeütközés bekövetkeztéhez vádlottnak az a mulasztása is hozzájárult, hogy az útkeresztezés előtt gépkocsija sebességét nem mérsékelte le annyira, hogy azt, ha arra szükség van, kellő időben meg tudja állítaniA sebesség lecsökkentése az adott esetben annyival is inkább indokolt volt, mert a vádlott kilátását az előtte haladó villamos korlátozta. Vádlottnak a sebesség megfelelő csökkentésének elmulasztásában jelentkező gondatlansága volt az oka annak, hogy az összeütközést az adott helyzetben már csak oly módon vélte elkerülhetni, hogy kocsijával az úttestnek egészen a jobboldalára tért le, ahol azután a motorkerékpárba mégis beleütközött. A gondatlanság által elkövetett cselekmények természetéből következik az, hogy kölcsönös gondatlanság esetén, mindenki önállóan felel azért a gondatlan cselekményéért, amely a bekövetkezett eredmény egyik oka gyanánt szerepel. Éppen ezért nem tévedett a másodfokon eljárt bíróság, mikor a sértett gondatlansága dacára is, megállapította vádlottnak, az utóbbi részéről .fennforgó mulasztására visszavezethető bűnösségét. Az ekként alaptalannak felismert semmisségi panaszt tehát, a Bpn. 36. §-ához képest el kellett utasítani. (B. L 3114/1931. szám. — 1931. évi december 16. napján.) 400. Btk. 75., 310. §. — Forgalmas útkeresztezéseknél gépjárművel előzni nem szabad. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be a kir. Jőügyész a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt. Ezt a semmiségi panaszt a koronaügyész 1825/1931. számú nyilatkozatával fentartotta. A kir. Kúria a semmiségi panaszt alaposnak ismerte fel. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás szerint: P. I. vádlott 1928. október 3-án délután 6 óra tájban Budapesten a Rákóczi-úton a Keleti pályaudvar felé haladt, az általa vezetett gépkocsival, 20 km.-es sebességgel. A Rákóczi-útnak azon a részén, ahol a 2-es számú villamos sínpárja keresztezi a Rákóczi-utat, vádlott egy előtte haladó lovas szekeret akart előzni, de mielőtt az előzést befejezhette volna, a szekér minden előzeteó jelzés nélkül jobbra, a Blaha Lujza-tér felé kanyarodott be. Vádlott kénytelen volt gépkocsiját ugyanabba az irányba, vagyis jobbra fordítani, mert a szekér közelsége folytán gépkocsijával idejekorán meg nem állhatott. A szekérrel való összeütközést ekként ki is kerülte, de ekkor a szekér mögül előtűnt a gépkocsival szembejövő kerékpár, amelyen a sértett ült és amelyet a vádlott már elkerülni nem tudott. A gépkocsi a kerékpárral