Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

A szándék és gondatlanság. (Btk. 75. §.) 396-399. 129 (embermagasságban) repülő fogolyra és abban az irányban, amelyben a sértettet közeledni nemcsak gyaníthatta, hanem — ha a lövés előtt erről kellőleg meggyőződött volna — láthatta is, gondatlanul jár el. K. I. Abból a tényből, hogy a vádlott hátra, illetve a kukoricatábla felé lőtt, még pedig nem egy magasra felrepülő, hanem alacsonyan (embermagasságban) repülő fogolyra és abban az irányban, amelyben a sértettet közeledni nemcsak gyaníthatta, hanem — ha a lövés előtt erről kellőleg meggyőződött volna — láthatta is, kétségtelenül megállapítható a vádlott gondatlansága, melynek közvetlen okozati eredménye volt a sértett megsérülése. Ennek folytán a vádlott részéről a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt, — melynek írásbeli indokolásában a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott s ehelyütt irányadó tényektől eltérő ténybeli alapjai, tekintettel a Bpn. 33. §. utolsó bekezdésére, figyelembevehetök nem voltak — mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. II. Ami a büntetés kiszabásának kérdését illeti, téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a II. Bn. 4. §-ának alkalmazása jelen esetben ellenkezik a II. Bn.-ban kifejezésre juttatott elvekkel. A II. Bn. 4. §-a alkalmazásának ugyanis csak az a feltétele, hogy a bíróság az elítélt egyéniségére tekintettel úgy találja, hogy megfelelően súlyos pénzbüntetés kiszabásával a vádlottat éppen úgy vagy érzékenyebben lehet megbüntetni és őt újabb bűncselekmény elkövetésétől éppen úgy, vagy hatályosabban lehet visszatartani, mint a cselekménnyel arányban álló szabadságvesztés büntetés alkalmazásával. Ez a feltétel pedig a jelen esetben fennforog. Erre tekintettel a kir. Kúria nemcsak hogy a közvádló részéről a kiszabott fogházbüntetés súlyosbítása végett bejelentett semmisségi panaszt, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasította, de a fogházbüntetés kiszabását egyáltalában mellőzendőnek találta. Minthogy azonban arra, hogy a fogházbüntetés helyett a Btk. 92. §-a alapján szabassék ki pénzbüntetés, elegendő enyhítő körülmény hiányában nincs kellő törvényes alap, a kir. Kúria a fogházbüntetés helyett pénzbüntetést a II. Bn. 4. §-a alapján állapított meg, még pedig a kir. törvényszék kiszabta összegben azért, mert ez — tekintettel a mai súlyos gazdasági és kereseti viszonyokra — megfelelően súlyosnak jelentkezik. (B. I. 2788/1931. sz. — 1931. évi december 10. napján.) 399. Btk. 75., 310. §. — Kölcsönös gondatlanság esetén, mindenki önállóan felel azért a gondatlan cselekményéért, amely a bekövetkezett eredmény egyik oka gyanánt szerepel. K. Vádlott a másodbíróság ítéletét a bűnösség megállapítása miatt támadta meg, a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panasszal. A panasz alaptalan. A valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis, az összaütközés akként Döntvénytár. 1932. 9