Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

A szándék és gondatlanság. (Btk. 75. §.) 390—394. 125 Mégis a m. kir. Kúria úgy ítéli, hogy az e helyütt is irányadó tények alapján az alsóbbfokú bíróságok ítéletük idevonatkozó okfejtése szerint, helyesen vontak következtetést arra, miszerint vádlott ölési szándékát nem fontolta meg. A való tények szerint ugyanis vádlottnak a lelkét felesége eltávozása, annak viselkedése, a remény, majd meg az újabb és újabb csalódás folytoi izgalomban tartották, az ilyenképen felzaklatott lelkiállapota pedig nem i megfontolásra képes lélek állapota. Az a körülmény azonban, hogy a sértett megölésének a gondolatával a cselekmény elkövetése előtt többször foglalkozott, hogy sértett megölését előre határozta el, már egymagában véve is kizárja, hogy vádlott erős felindulásban cselekedett. (B. II. 2547/1931. sz. Budapest, 1931. szept. 9.) 394. Btk. 75., 290. §§. — A bűntetőjogi felelősséget magánjogi szerződéssel másra áthárítani nem lehet. K. W. S. vádlott csatlakozásával a védője semmiségi panaszt jelentett be: a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt; továbbá a II. Bn. 28. §. alapján a Btk. 92. §. nem alkalmazása miatt és enyhítésért; végül a felebbvitelí főtárgyaláson a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítvány elutasítása miatt. A Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panaszrésznek az írásbeli indokolásban kifejtett jogi oka a következő: Az építkezés, amelynél a vádbeli szerencsétlen esetek történtek, oly óriási terjedelmű s ennek folytán W. S. vádlottnak a munkaköre is — mint felelős építőmesteré — oly sokoldalú és kiterjedt volt, hogy fizikai lehetetlenség volt a részéről minden apró munkálatnak állandó, személyes ellenőrzése. Ezért az állványzat állandó ellenőrzése a főpallér és az alája beosztott emeleti és osztálypalléroknak a feladata volt. Idevonatkozólag indítványozta azután a védő S. A. tanúnak újabb kihallgatását is arra nézve, hogy a tanú mint pallér éppen azért alkalmaztatott az építkezésnél, hogy az állványoknak az építkezési szabályok szerinti, jó és biztos felállítására felügyeljen és ő az ennek elmulasztásából eredő büntetőjogi felelősséget szerzödésszerűleg vállalta is. Másfelől annak a bebizonyított ténynek, hogy az építkezésnél a rendelkezési jogot a vádlott magának tartotta fenn, csak az a helyes értelme, hogy W. S. vádlottat illette mini felelős építőmestert az általános felső vezetés és felügyelet a tekintetben, hogy az építkezés kivitele a tervek szerint történjék, de ez a paliéri jogokat és kötelezettségeket nem érinti. A vádbeli gondatlanságnál tehát a vádlott felelőssége másra hárulván át, a vádlott bűnösnek ki nem mondható. A m. kir. Kúria a panaszokat minden irányban alaptalanoknak találván, azokat a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította. A valóknak elfogadott s a felülvizsgálatnál irányadó tények szerint ugyanis az építkezésnél W. S. volt a felelős építőmester. Ő személyesen adta ki az utasítást, hogy a szerencsétlenség helyén, az anyagfelvonógápnél az