Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 25. 1931-1932 (Budapest, 1933)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre büntető ügyekben 377—381. 111 nem öt meg nem illető nevet, hanem saját nevét, illetve cégét használta, csupán ahhoz oly toldatot (P bútorcsarnok) illesztett, amely toldat a kereskedelmi cégjegyzékbe nem volt bejegyezve. A terheltnek ez a cselekménye a fent körülírt bitorlás vétségét nem meríti ki, mert egyrészt az említett megjelölést a terhelt nem az eredeti név (cég) elhagyásával, illetve elhallgatásával önállóan, mint külön megjelölést, hanem csupán járulékosan használta, s mert másrészt arra sincs adat, hogy az általa használt toldat más kereskedő cégével lenne azonos vagy legalább is ahhoz hasonló, aminek folytán az a terhelt vállalatának más versenyvállalattal való összetévesztésére volna alkalmas. De ettől eltekintve, bitorlás vétségéről azért sem lehet ezúttal szó, mert a bitorlás vétsége az 1923: V. t.-c. 24. §-a értelmében magánindítványi cselekmény és mint ilyen, magánérdeken esett sérelmet és főmagánvádlót tételez fel, magánvádló pedig a jelen esetben nincs, ami egyúttal annak megállapítására szolgál alapul, hogy magánérdek sérelme nem forog fenn. Ilyen körülmények között, súlyosabb bűncselekmény hiányában, figyelemmel arra is, hogy az 1923: V. t.-c. 46. §-a az 1922: XII. t.-c. 126. §-át hatályon kívül nem helyezte, a terhelt cselekményét csupán abból a közérdekű szempontból kell majd elbírálni, hogy az az utóbb említett szakaszban az 56. §-ra utalással körülírt iparrendészeti kihágás tényálladékát felöleli-e vagy sem. Minthogy pedig az 1922: XII. t.-c, 129. §-ának 2. bekezdése értelmében az ugyané törvény 126. §-ában meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik, ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni, annak megjegyzésével, hogy a jelen ügyben annak a kérdésnek vizsgálata, vájjon a terhelt a ,,P bútorcsarnok" toldatot cégtábláján is használta-e, már nem a hatáskörre, hanem az ügy érdemére tartozik. (1931. nov. 16. — 1930. Hb. 18.) 381. 65.000 1909. B. M. sz. r. 227. §. 2. bek.; 600/1927, P. M, sz. r. 161. §. A büntetés kiszabása általában és így tehát a pénzbüntetésé is, az állani ítélkezési felségjogának egyik megnyilvánulása. Ehhez képest a kiszabott pénzbüntetés kétségkívül közjogi jogviszonyból eredő szolgáltatási kötelezettsége az eilítéltnek. A kötelezettség közjogi természetéből, valamint tételes jogunk idevágó rendelkezéséből (65.000/1909. B. M. sz. rendelet 227. §. 2. bek.) folyik, hogy ha az elítélt a közigazgatási hatóság által kiszabott pénzbüntetés lerovására vonatkozó kötelezettségének a törvényes határidőn belül önként nem tesz eleget, a teljesítési kötelezettség kikényszerítése ugyanolyan módon történik, mint a közadók behajtása. Hb. Az 1927: V. t.-c.-ben kapott törvényes felhatalmazás alapján és annak keretében kibocsátott, a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás [= 600/1927. P. M. számú rendelet) 166. §-a az érvényben levő törvényeknek mindama rendelkezéseit, amelyek a közadók módjára, illetőleg