Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

38 Közigazgatási jog. Kb. Az 1883: XX. t.-c. 3. §-a szerint a vadászati jogot az azon egv határbeli földbirtokosok a községgel együtt bérbeadni kötelesek; az évi tiszta jövedelem a tulajdonosokat birtokarányban illeti. Ha az arány ily módon nem lenne megállapítható, az egész jövedelem a községet illeti, mely ezt közigazgatási célokra köteles fordítani. A törvényes rendelkezésnek az 1886: XXVI. t.-c. 76. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezésével való egybevetéséből világos, hogy a vadászati haszonbér a földtulajdonosokat birtok arányában csak akkor illeti, ha a felosztást elsőfókon maga az érde kelt község, másodfokon a közigazgatási bizottság, harmadfokon pedig a m. kir. közigazgatási bíróság jogerősen kimondották. Ahhoz azonban, hogy a vadászati haszonbér tényleg fel is osztassék a földtulajdonosok között, szükséges még a további feltétel is, hogy a vadászati haszonbér felosztható is legyen. Arra nézve, hogy milyen hatóság tekinthető a vadászati haszonbér feloszthatónak, közlöm a m. kir. közigazgatási bíróságnak 2347/1904. K. B. sz. következő elvi jelentőségű ítéletét: A vadászati törvény ama rendelkezésének (1883: XX. t.-c. 3. §.), hogy ha a vadászati jog bérbeadásából befolyó évi tiszta jövedelem felosztásának aránya a tulajdonosok között birtokarányban nem lenne megállapítható, az egész jövedelem a községet illeti, amely azt közigazgatási célokra köteles fordítani, nem tulajdonítható az az értelem, hogy a jövedelem említett arányban való felosztásának feltétlen lehetetlenségét kívánná, hanem elegendő az is, hogy a fennforgó körülmények között az arány megállapítása csupán célszerűségi szempontból pl. az illető községhez képest aránytalan munka és költség miatt nem lehetséges. E két feltétel (jogerős határozat és feloszthatóság) hiányában a vadászati haszonbér az idézett törvény rendelkezése értelmében a községet illeti. (101.575/1929. V. B. M. sz. r. — M. K. XLVIII. évf. 37. sz.) Egyéb ügyek. 90. 1893: XXXIII. t.-c. 18. §. A helyhatósági bizonyítvány kiállítására hivatott hatóság nem igazolhatja azt, hogy a házassági különélésre melyik házasfél szolgáltatott okot. Ellenben a hatóság nem tagadhatja meg azoknak a tényeknek bizonyítását, amelyeket a különélés előidézésének körülményei tekintetében ismer, vagy bizonyítás alapján megállapíthat. (5154/1927. K. sz. — 1928. jan. 17. — Pkjt. XII. 72.) V. ö.: Gr. 1930. 28. sz. határozattal. 91. 1896: XXVI. t.-c. a) Gondnokság alá helyezési eljárás lefolytatásához szükséges hatósági bizonyítvány kiállítása ügyében az árvaszéki ügyész panaszbeadásra jogosult érdekelt fél. b) Helyhatósági bizonyítványt csak tények igazolása céljából lehet kiadni. Olyan következtetések levonására, amelyek más hatóság hatáskörébe tartoznak, a bizonyítvány kiállítására hivatott hatóság nem jogosult. (2454. K. sz. — 1929. dec. 17. — Pkjt. XII. 73.)