Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Községi (megyei városi) ügyek. 52. 25 zása, a nyugellátás szempontjából beszámítható javadalmazás összegének megállapítására is irányadó — helyes értelme csak az lehet, hogy a nyugdíjba beszámítható járandóság az alapilletmény és az ennék legfeljebb 50%-ában megállapított pótilletmény együttes összegét nem haladhatja mag, vagyis, hogy a pótilletmény címén a nyugdíjba beszámítható járandóságot nem lehet többel emelni, mint amekkora összeget az alapilletmény 50%-a kitesz. Az említett rendelkezés tehát nem azt jelenti, hogy a pótilletményt a nyugdíjba feltétlenül be kell számítani, hanem csak azt, hogy amennyiben a pótilletmény a nyugdíjba beszámítható járandóságként van megállapítva, az csak az említett mértékig, vagyis az alapilletmény 50%-áig szolgálhat a nyugdíj szempontjából beszámítható javadalmazás megállapításának alapjául. Az 1927: V. t.-c. 49. §-ának negyedik bekezdésébe felvett abból a rendelkezésből, amely szerint a harmadik bekezdésben említett póilletménytől függetlenül, egyes vezető tisztviselők részére nyugdíjba be nem számítható képviseleti átalány engedélyezhető, szintén nem lehet következtetni, hogy a harmadik bekezdésben említett pótilletmény a nyugdíjba mindenesetre beszámít. A képviseleti átalány nyugdíjba be nem számíthatóságának hangsúlyozása ugyanis azt a tilalmat jelenti, hogy ezt az átalányt semmiesetre, tehát a képviselőtestület elhatározása és a felsőbb hatóságok jóváhagyása esetén sem lehet a nyugdíjba beszámítani. A harmadik bekezdésben említett pótilletmény tekintetében azonban ily tilalom nincs felállítva. Ezt a pótilletményt tehát a felsőbb hatóság jóváhagyása esetén nyugdíjba be lehet számítani. Ezekből következik, hogy a miniszter törvényes alapon rendelkezett oly értelemben, hogy a pótilletmény már előre is nyugdíj alapjául szolgáló illetményként nem engedélyezhető azoknál a tisztviselőknél és alkalmazottaknál, akiknél a korábban élvezett pótlék a nyugdíj megállapításánál figyelembe veendő nem volt, mely alkalmazottaknál a most engedélyezett pótiíletmény nyugdíjba való beszámíthatóságának kérdésében esetről-esetre akkor kell határozni, amikor az illető nyugalomba helyeztetik és nyugdíjigénye megállapíttatik. Az a rendelkezés, amellyel a miniszter arra utasította a város képviselőtestületét, hogy a törzsfizetés emelkedése esetén a pótilletmények összegeit, az összes illetmények esetleges mérséklése céljából felülvizsgálat alá kell venni, sőt ezt a felülvizsgálást a 9000/1927. M. E. számú rendelet alapján történt fizetésemelésre is ki kell terjeszteni, a törvény rendelkezéseivel ellentétben nem áll, mert a miniszter a várost csak arra kötelezte, hogy a törzsfizetés esetleges emelése esetén a pótilletmények összegeit az összes illetmények esetleges mérséklése céljából vegye felülvizsgálat alá. Ezzel pedig a miniszter nem kívánta korlátozni az önkormányzatot abban a jövőbeni elhatározásában, hogy a törzsfizetés emelkedése esetén a pótilletmények össze geit az eredetileg megállapított összegben akarja továbbra is fenntartani, ví'gy pedig megfelelően le akarja szállítani. (2702/1930. K. sz. — 1931. jan. 7. — M. K. XLIX. 25. sz.) 52. 1929: XXX. t.-c. 40. §. Legtöbbadófizetés címén a köz ségben nem lakó oly egyén is tagja lehet a községi képviselőtestületnek, akinek a törvényhatóság területén községi választó-