Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

160 Büntetőjog. mányra tett az a kijelentése, hogy „magán viseli a hazafiatlanság bélyegét", a sértettel szemben, — mivel hazafias érzését vonja kétségbe, — feltétlenül becstelenítő, lealacsonyító és megszégyenítő. A vádlottnak az a védekezése, hogy a kijelentést ő csak feltételes alakban mondotta, valóság esetén sem szüntetné meg a vádlott büntetőjogi felelősségét, mert az, hogy valamely kifejezés feltételes alakban használtatik, egyáltalán nem zárja ki a becsületsértés tényálladékát, ha a nyilatkozat összefüggő tartalma közhasználatú értelme szerint sértő. A közvádlónak az eltérő minősítés miatt bejelentett semmiségi panasza sem bír törvényes alappal, mert az inkriminált kifejezésben nincs tényállítás, csupán becsmérlő bírálat, tényállítás hiányában pedig nem lehet szó rágalmazásról. Figyelemmel a cselekmény elkövetésének nagy nyilvánosságára, továbbá arra, hogy a vádlott a kormányt, tehát a magyar állam egyik jelentős alkotmányos intézményét illette olyan becsmérlő kifejezéssel, amelynek a közfelfogás is különös meggyalázó élt tulajdonít: a Btk. 92. §-ának alkalmazását a kir. Kúria sem találta indokoltnak. (B. I. 8016/1930. — 1931. V. 5.) 416. Bv. 2. §. Az ítélet kihirdetésénél eljáró bíróval szemben tanúsított tiszteletlenség magábanvéve nem esik a Bv. alá. K. A valónak elfogadott tényállás szerint vádlott a keresetét elutasító elsőbírói ítélet kihirdetése után, az eljárt kir. törvényszéki bíróra vonatkoz tátva azt a kijelentést tette, „hogy az ítélet miatt az igazságügyminiszternél fegyelmi feljelentést fogok tenni és kártérítési pert fogok indítani a bíró úr ellen." Ez a kijelentés éppen általánosságánál fogva nem utal az eljárt bíró részéről elkövetett olyan határozott tényre, vagy mulasztásra, amely mint ilyen, valósága esetén a nevezett bíró ellenében a bűnvádi, vagy fegyelmi el járás megindítására okul szolgálna, avagy őt a közmegvetésnek tenné ki, amellett pedig a m. kir. Kúria megismerése szerint az eljárt bíróra nézve nem is becstelenítő, lealacsonyító, vagy megszégyenítő és így sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés vétségének megállapítására nem alkalmas, hanem tartalma szerint az eljárt bírósággal szemben elkövetett tiszteletlenség fogalma alá esik és mint ilyen, bűncselekménynek nem minősíthető. Tévedtek tehát az alsóbbfokon eljárt bíróságok akkor, midőn vádlottnak a bíróság iránti tiszteletlenséget magábanfoglaló és esetleg a Pp. 210. és 211. §-ainak rendelkezése szerint megtorolható cselekményét, bűncselekménynek minősítették és ez alapon a vádlott bűnösségét megállapították. (B. I. 5033/1930. — 1931. III. 4.) 417. Bv. 1., 2., 9. §. Ügyvéd nem tartozik büntetőjogi felelősséggel, ha az ügyfele által előadott tényeket jóhiszeműen foglalja beadványába. K. Dr. L. L. vádlott védekezésének lényege az, hogy ő a fellebbezést X. X. megbízása alapján, a nevezettől nyert információ folytán szerkesztette meg s látta el ügyvédi ellenjegyzésével. Ezt a védekezést támogatja a főtárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt, 1929. évi október hó 30. keltezéssel el-