Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Btk. 483. §. 149 ben gyakorolt hatalmi kapcsolatánál fogva annak hivatalos jellegű birlala• ába kerül. Magában a birlalásban tehát nem áll be változás a postai alkalmazottnak azzal a cselekedetével, amellyel az értéktárgyat a küldeményből kiveszi. Ámde a lopás, szemben a sikkasztással, a tettesnek birtok, vagy birlalatváltozással járó tevékenységét tételezi fel, mert a lopás elkövetési tárgya csak a másnak, tehát nem a tettesnek birtokában vagy birlalalában lévő idegen ingó dolog lehet és éppen ezért a törvény a lopás elkövetési cselekedetéül is nem a megtartást, hanem az elvételt jelöli meg. Az a körülmény, hogy az értéktárgy nem bevallottan értékküldeményként lett postára adva, a mindennapi élet közismert szokása szerint nem tekinthető a küldeményben levő értéktárgy birtokának fenntartására és annak gyakorlására irányuló akaratnak, úgyhogy az csak a magyar királyi postakincstár kártérítési felelőssége szempontjából bír jelentőséggel, a cselekmények teljesen más értékelés alá eső büntetőjogi elbírálása szempontjából azonban közömbös. Ezt az álláspontot foglalta el a m. kir. Kúria az 1929. évi dec. hó 11-én B. II. 6560/1928/46. szám alatt hozott határozatában is. Mindezeknél fogva kimondotta a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa, hog> a postai alkalmazottnak azt a cselekményét, amellyel hivatalánál fogva kezéhez jutott postai küldeményből (nem értékküldeményből) az abban levő értéktárgyat kiveszi és jogtalanul eltulajdonítja, nem a Btk. 333. §-ában meghatározott és a Btk. 336. §. 9. pontja alá eső lopás bűntettének, hanem a Btk. 462. §-ában meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének kell minősíteni. Ez a határozat nem zárja ki azt, hogy amikor a postai küldeményből az abban levő értéktárgyat nem az a postai alkalmazott veszi ki, akire annak kezelése reá van bízva, hanem más postai alkalmazott, aki ahhoz hivatali állásának felhasználásával jut: akkor a bűncselekmény a Btk. 333. §-ába ütköző és a Btk. 336. §. 9. pontja alá eső lopás bűntettének minősíttessék (Kelt, 1930. dec. 5. — Hitelesíttetett 1930. dec. 13.) 403. Btk, 473. §. A közhivatalnok, ha hivatala gyakorlatában valakit tettleg bántalmaz és ezzel könnyű testi sértést ejt, csak a Btk. 473. §-ába ütköző vétséget követi el. A Btk. 301. §-a nem alkalmazható. K. K. K. a kaposvári kir. járásbíróság előtt amiatt tett feljelentést G. G. adóügyi jegyző ellen, mert adószedés alkalmával, midőn feljelentő a késedelmi kamatokat sokalta s emiatt közöttük vita támadt, az adóügyi jegyző az itatósnyomót feljelentő fejéhez vágta s ezáltal rajta 8 napon belül gyógyuló testi sérülést ejtett. A m. kir. Kúria már 1909. évi március hó 4. napján B. 1637/1909. szám alatt hozott, a B. H. T. III. kötetébe 228. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy annak a közhivatalnoknak cselekménye, aki hivatala gyakorlatában mást tettleg bántalmaz s ezáltal rajta könnyű testi sértést okozott, a Btk. 473. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének tényálladékát állapítja meg. Ennek a határozatnak indoka az volt, hogy a Btk. 473. §-ában meghatározott vétségre a 484. §. szerint kiszabható, a viselt hivatal vagy állás