Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Csalás. (Btk. 380—389. §§. Bn. 50. §.) 141 sítja, de megállapítható egyúttal az is, hogy a vádlott ezen eljárásával magának jogtalan vagyoni hasznot akart szerezni, s viszont a sértetteknek kárt okozott, — nem tévedett a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott bűnösségét megállapította. (B. I. 1468/1931. — 1931. VI. 24.) 391. Btk. 384. §. A hiteltkérő vagyoni helyzetére vonatkozó valótlan értesítés, ha a hitelképesség látszatának felkeltésére alkalmas, akkor is a Btk. 384. §-a alá esik, ha valósága esetében nem zárja is ki teljesen a hitelképtelenséget. K. A kir. ítélőtábla az ítéletében valónak elfogadott és a Bpn. 33. §. utolsó bekezdése értelmében e helyütt irányadó ama tényállásból, hogy vádlott G. G.-vel, akitől sértett cég információt kért, oly valótlan tartalmú né met levelet Íratott alá, mely szerint vádlottnak fellendülőfélben levő üzlete van és saját házában lakik, továbbá, hogy e levélnek a sértett céghez való elküldése után vádlott sértett cégtől 2307 osztrák silling értékű árút hitelre rendelt és hitelbe kapott, helyes okfejtéssel állapította meg azt, hogy vádlott vagyoni viszonyai tekintetében a sértett céget ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette azért, hogy tőle a megrendelt árúkat hitelbe megkapja. Az a körülmény pedig, hogy vádlott sértett cégnek a megelőzően hitelbe vásárolt árúk vételárának egy részével még tartozott, éppen arra enged következtetni, hogy sértett cég csak kedvező információ esetén akart tovább is hitelezni. Az információban foglaltak a hitelképesség látszatának felkeltésére alkalmasak lévén, teljesen közömbös az, hogy azok valósága esetén is a vádlott hitelképtelensége fennforoghatott-e vagy sem. (B. IV. 7001/1930. — 1931. VI. 11.) 392. Btk. 387. §. A hitelezők megkárosításának célzatával cselekszik az a fizetésképtelen adós, aki hitelezői közül csak az atyját elégíti ki. K. Alaptalan a semmiségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része, — mert a megállapított tényállás szerint abban az időben, mikor vádlott az édesatyjával mint hitelezőjével 4900 pengős tartozására egyezséget kötött (1927. évi december hó 5.-én) és mikor vádlott azt tűrte, hogy édes atyja az összes ingó vagyonára végrehajtási zálogjogot szerezzen, vádlott tartozásai a követeléseinek összegét jóval meghaladták, vádlott tehát akkor már fizetésképtelen volt. Abból a megállapított tényből pedig, hogy vádlottnak vádba tett cselekménye folytán — a kényszeregyezségi vagy a csődeljárás elkerülésével — csakis vádlott édesatyja követelése nyert részben kielégítést, míg vádlott többi hitelezői, — tehát a sértett is, — a vádlott cselekménye folytán, vagyontalansága miatt követelésüknek akár csak részleges kielégítésétől is elestek, az alsóbbfokú bíróságok helyesen vonták le azt a jogi következtetést, hogy a fizetésképtelenségbe jutott vádlott hitelezői megkárosítására irányuló célzattal cselekedett. Azt ugyanis a vádlottnál még kevésbbé művelt kereskedő is már az élet közönséges tapasztalatából tudja, hogy az egyik hitelezőnek ilyen ked-