Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Csalás. (Btk. 380—389. §§. Bn. 50. §.) eltulajdonítása akár a törvény, akár a hatóság rendelkezése, akár végül a végrehajtató jogos engedélye folytán megengedettnek tekintendő. A jelen esetben azonban a megállapított tényállásból vont okszerű következtetés szerint ez eshetőségek egyikéről sem lehet szó. — Így ez esetben azt, hogy a vádlott cselekménye nem bűncselekmény, a m. kir. Kúria meg nem állapíthatta. Azonban a vádlott felmentése mégis törvényes: Figyelembe vette ugyanis a m. kir. Kúria, hogy vádlott — miként az a megállapított tényállásból kitűnik, — abban a tévedésben volt, hogy amikor ő a lefoglalt tárgyak becsértékét tetemesen meghaladó összeget fizetett a végrehajtató kezéhez, ekkor ő a lefoglalt ingóságok megfelelő része felett,— a hatósági zár feloldása nélkül is — visszanyeri az intézkedhetés jogát. Ez a vélekedés nem volt ugyan jogszerű, — ámde a magánjogi szabályok terén nem járatos vádlottnak ez a tévedése mégis menthető. Ezt a megbocsátható tévedését szem előtt tartva, — a m. kir. Kúria úgy találta, hogy a vádlott cselekménye vádlott ezen menthető tévedése folytán (Btk. 82. §.) nem büntethető. (B. II. 6136/1930. — 1931. III. 18.) XXXI. fejezet. Csalás. (Btk. 380-389. §§., Bn. 50. §.) 388. Bn. 50. §. A vételár sürgős megfizetésének Ígérete is megállapíthatja a csalási fondorlatot. K. A kir. ítélőtábla ítéletében valónak elfogadott tényállás szerint A. A. vádlott igérte, hogy a sértettől megvásárolt sertés hátralékos vételárát Budapestre való megérkezésekor azonnal távirati úton megküldi, B. B. vádlott pedig ezért jótállást vállalt. — Sértett ez ígéretakben bízva, a sertést a vételárhátralék lefizetése nélkül kiadta vádlottaknak. Vádlottaknak ez a magatartása az egyszerű falusi emberek hiszékenységére számító és azok bizalmának felkeltésére alkalmas olyan valótlan állítás, mely a Bn. 50. §-ában meghatározott tévedésbe ejtésre alkalmas fondorlat megállapítására valóban alapot nyújt. (B. IV. 6467/1930. — 1931. V. 7.) 389. Bn. 50. §. — Btk. 381. §. 2. p., 391. §., 461. §. A for galmi adóellenőrnek az a cselekménye, hogy a forgalmi adókönyvecskékbe az adózók helyett értéktelen bélyeg jegyeket ragaszt be, — az adózók megtévesztésére alkalmas fondorlat, — A forgalmi adóellenőr közhivatalnok; napi jelentései — amelyek szerint az adózók valódi bélyeg jegyekben tartozásukat lerótták — közokiratok. K. A csalás és a közokirathamisítás bűntettére vonatkozóan a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz jogi oka a csalás vádjánál a fondorlatos tévedésbe ejtés és a vagyoni kár hiánya, a közokirathamisítás vádjánál pedig az, hogy a vádlott nem volt közhivatalnok és jelentései nem voltak közokiratok. A m. kir. Kúria a semmisségi panaszt — mint alaptalant — a Bpn. 36, §-nak első bekezdése értelmében elutasította. A csalásra vonatkozóan azért, mert a vádlottnak az az eljárása, hogy