Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

138 Büntetőjog. A valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis kétségtelen, hogy a vádlott egy általa, az eladó tulajdonjogának fenntartásával, részletfizetésre megvett aranyórát sikkasztott el, amelynek vételárára, a teljesített részletfizetések után, még 110 pengővel tartozott. Az elsikkasztott ingóságnak a tulajdonjogot fenntartó eladó szempontjából figyelembe vehető értéke tehát, nem lehet magasabb annál a vagyoni érdeknél, amely az eladót az általa eladott ingósághoz fűzte. Már pedig az alsóbíróságok által elfogadott tényállás szerint, vádlott az általa 360 pengőért megvett aranyórára 250 pengőt a cselekmény elkövetését megelőzően lefizetett, úgy hogy az eladó vagyoni érdeke a cselek mény elkövetése idején, 110 pengő erejéig állott fennt, vagyis az elsikkasztott ingóságnak az eladó szempontjából számítható értéke 110 pengőt tett ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a cselekmény minősítése szempontjából is csak az az érték vehető figyelembz és így a másodbíróság a cselekmény minősítése tekintetében a vádlott sérelmére tévedett. (B. I. 6261/1930. — 1931. IV. 15.) 387. Btk. 359. §. Ha a végrehajtást szenvedő a lefoglalt ingókat eladta, azután pedig a végrehaj tatónak az ingók becsértékét meghaladó összeget fizetett, cselekménye a Btk. 359. §-ába ütközik ugyan, de ha a végrehajtást szenvedő a cselekményének jogossága felől menthető tévedésben volt, a Btk. 82. §-ának rendelkezése folytán nem büntethető. K. Az alsóbbfokú bíróságok által megállapított tényállás szerint vádlott a kielégítési végrehajtás során nála bíróilag lefoglalt 395 P. 20 f.-re becsült ingóságot a bíróság engedélye nélkül eladta ugyan, ezzel szemben azonban a végrehajtás foganatosítása után — de még az árverés megkísérlése előtt mintegy 800 pengőt fizetett végrehajtató kezéhez annak vádlottal szemben fennálló 2708 P. követelésére. A kir. ítélőtábla azért mentette fel a vádlottat a Btk. 359. §-ába ütköző bűntett vádja alól, mert szerinte a jelen esetben a „hitelező megkárosításáról" nem lehet szó. A kir. ítélőtáblának a Bp. 326. §. 1. pontjára alapított felmentő ítélete helyes ugyan, — de téves a felmentés jogi indoka, különösen téves a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy a jelen bűnügy elbírálásánál elsősorban az a körülmény volna döntő, hogy vádlott cselekménye a hitelező megkárosításával nem járt. A Btk. 359. §-ába ütköző bűncselekmény szempontjából ugyanis nem ügydöntő az, hogy a tettes cselekménye másnak kárt okozott-e vagy sem, — mert e bűncselekménynél a védett jogtárgy nemcsak a hitelező vagyoni érdeke, hanem a hatóság tekintélye is; — sőt e bűncselekménynél a védett jogi érdek elsősorban a hatósági intézkedés sértetlensége. Hogy a hatóság által zár alá vett ingó dolog itt körülírt eltulajdonítása mikor jogtalan, azt épen az e szakasz által védett kettős jogi érdek jelöli meg. Jogtalan ugyanis az eltulajdonítás mindannyiszor, amikor ez akár a hitelezők vagyoni érdekét, akár a hatósági intézkedést sérti, és így a Btk. 359. §. csak akkor nem állapítható meg, amikor a zár alá vett ingó dolog