Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

A rablás és zsarolás. (Btk. 344—354. §.) 135 Az e szakaszban említett fenyegetésnek ugyanis olyannak kell lenni, amely az eset összes körülményeire figyelemmel, alapos félelmet kelthet a sértettben valami meghatározott rossznak, bajnak (malum) bekövetkezésére nézve s így kényszerítő erővel bírhat a sértett elhatározására. Általános fenyegető szavak használata ezen eredmény előidézésére nem alkalmas, mert hisz a sértett nem is tudhatja, hogy mivel fenyegeti meg őt a vádlott s így a fenyegetés kényszerítő hatása sem nyilvánulhat meg. A jelen esetben a vádlottnak az a ténye, hogy ökleit emelte a sértettek felé, tekintettel arra, hogy ez 20 lépés távolságból történt, nem annyira fenyegetésnek, mint inkább a vádlott felindult állapotából folyó hadonászásnak tekinthető, amely felindultságot érthetővé teszi az a körülménv, hogy a sértettek megtagadták azon edények visszaadását, amelyekre tulajdont nem szereztek. Az a kijelentése pedig a vádlottnak, hogy ő nem tudja mit fog csinálni velük, ha az edényeket vissza nem adják, szintén csupán ezen izgatott lelkiállapotot bizonyítja, de semmiféle konkrét baj okozásával való fenyegetést nem tartalmaz. Mindezekre tekintettel tévedett tehát mindkét alsóbíróság, midőn a vádlott tettében bűncselekményt látott fennforogni. (B. I. 6719/1930. — 1931. IV. 9.) 382. Btk, 350. §. Zsarolási erőszak, ha az elbocsátott cseléd a gazda lakásán bezárkózik és távozni vonakodik jogtalan követelésének kiegyenlítése előtt. K, A kir. ítélőtábla az ítéletében valónak elfogadott ama tényállásból, hogy sértett a lopást elkövető vádlottnak azonnali hatállyal felmondott, sőt távozásra felszólította, mire vádlott a 15 napi felmondási időre járó bérét követelte oly módon, hogy a cselédszobába bezárkózott és onnan csak 20 pengő kifizetése után távozott, — helyesen vonta le azt a következtetést, hogy vádlott a felmondási időre járó bérének megfizetésére sértettet erőszak alkalmazásával, tehát jogtalanul kényszerítette. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amidőn vádlott bűnösségét zsarolás vétségében megállapították. (B. IV. 6701/1930. — 1931. V. 15.) 383. Btk. 350. §. A haszonbérbeadónak nincsen joga a lejárt hasazonbérkövetelés biztosítására a haszonbérlőjének a bérlemény területén lévő ingóságait önhatalmúlag elszállíttatni. K. A kir. ítélőtábla a vádlott bűnösségét azért nem találta megállapíthatónak, mert vádlott, mint haszonbérbeadó csupán a végrehajtási törvény 72. §-ának második bekezdése szerint őt megillető, törvényes zálogjogát érvényesítette jogos módon akkor, amikor a vádbeli alkalommal a bérlemény területén talált, hagymával megrakott szekeret az eléje fogott lóval együtt az ott állandó napszámosként alkalmazott sértett tiltakozása és ellenállása dacára, önhatalmúlag birtokába vette és lejárt bérkövetelésének biztosítása céljából a saját házába vitette. A kir. ítélőtáblának ez az álláspontja téves. A zsarolás fennforgása szempontjából ugyanis nem azon van a döntő súly, hogy a tettes által elérni kívánt vagyoni haszon jogos volt-e vagy jog-