Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

128 Büntetőjog. értelemnak ezt a működését semmi sem zavarta, mert azt, hogy a sértett szemrehányásokkal fogja illetni házassága miatt, a vádlott előre láthatta, az tehát nem is hozhatta a vádlottat erős felindulásba, — azt a védekezését pedig, hogy a sértett őt megfenyegette volna, a kir. ítélőtábla nem fogadta ei valónak. Az erős felindulás megállapítására tehát, amely egyrészt az előre megfontolást kizárná, másrészt a vádlott cselekményének a Btk. 281. §. szerint való minősítésére vezetne, az irányadó tényállás alapot nem nyújt. Ily körülmények között a m. kir. Kúria nem találta törvénysértőnek a kir. ítélőtáblának azt a jogi döntését, mely szerint a vádlott cselekményét gyilkosság bűntettének minősítette. (B. IV. 2359/1931. — 1931. VI. 19.) 369. Btk. 281. §. — Erős felindulás megállapításának mellőzése. K. Alaptalan a védő semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított része, mert a megállapított tényállás szerint a vádbeli eset alkalmával semmi sem történt, ami vádlottban valamely erősebb lelkimozgalmat idézhetett volna elő. Igaz ugyan, hogy a vádbeli esetkor sértett és a vádlott édesatyja egymással vitatkoztak; de maga vádlott akkor e vitába be nem avatkozott, sőt ott közte és sértett között sem szóváltás, sem veszekedés vagy összetűzés nem volt. De akkor vádlott édesatyja és sértett között sem volt a köztük szokásos szóváltást meghaladó valamely hevesebb összeveszés, mert ők feleselgettek ugyan egymással, de hangos szóváltás nélkül, mialatt sértett pipázgatva, összefont karokkal álldogált. Vádlott tehát a sértettet minden ok nélkül — nyilván a beszámíthatósági képességet nem csökkentő bosszúból vágta fejbe, mert — miként az a valónak elfogadott tényállásból következik — vádlott nyilvánvalóan sértettben a szülei anyagi romlásának okozóját látva, iránta ellenséges indulattal viseltetett. Ezért, továbbá azért, mert az alsóbbfokú bírósá'gok nem állapítottak meg egyéb olyan tényt sem, melyből arra kellene következtetni, hogy vádlott lelkivilágára valamely oly esemény hatott volna, mely lelki egyensúlyát felborította és azzal a beszámíthatósági képességét csökkentette volna, — nem követtek el az alsóbbfokú bíróságok anyagi jogszabálysértést, midőn a bűncselekménynek a Btk. 281. §. szerint való minősítését mellőzték. (B. IJ. 430/1931. — 1931. III. 11.) 370. Btk. 282. §. — A Btk. 282. §-át csak akkor lehet alkalmazni, ha a tettest egyedül az áldozattól származó felszólítás indította az ölés végrehajtására. K. A tényállás szerint sértett ugyan a bűncselekmény elkövetése előtt pár nappal is panaszolta, hogy szülei ellenzik a vádlottal való házasságát és hogy ők elhatározták, miszerint öngyilkosok lesznek, ha egymásé nem lehetnek. Ebből a tényállásból azonban csak az állapítható meg, miszerint a sértett a közösen végrehajtandó öngyilkosságba beleegyezett. Ámde ez a beleegyezés a Btk. 282. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg. E bűncselekmény alkotóeleme ugyanis az, hogy a tettes a megölt sze