Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Élet elleni bűncselekmények. (Btk. 278—292. §.) 127 számbavételével, vagyis mérlegelés eredményeként jön létre. Ez a mérlegelés a rendellenes elméjűnél épúgy, mint a teljesen épelméjű egyénnél, történhet rögtönösen, de történhet meggondolással, higgadtsággal is. A különbség csak az, hogy a degenerált egyéneknél a visszaható okok kevésbbé hatnak és így ők a cselekvésre könnyebben határozzák el magukat, ami azonban csak a büntetés kiszabásánál jöhet figyelembe. Az a jogi felfogás tehát, hogy degenerált egyén szándékos ölési bűncselekménye már a degeneráltságánál fogva sem volna a Btk. 278. §. szerint minősíthető, merőben téves. II. Téves az alsóbbfokú bíróságok ítéletének a fiatalkorú vádlott ellen alkalmazott intézkedésre vonatkozó része. A még zsenge korban levő (alig 15 éves) fiatalkorú vádlott az eljárás adatai szerint hazug természetű, alattomos jellemű, erkölcsi züllésnek i.idult egyén. Az ily egyén erkölcsi megmentése — a m. kir. Kúria megítélése szerint — nem érhető el rövid ideig (három hónapig) tartó fogházbüntetéssel, hanem csak rendszeres — hosszú időn át — esetleg évekig tartó intézeti (javító) neveléssel. A különben közveszélyessé váló fiatalkorú vádlott jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából tehát a javító nevelés (Bn. 17. §. 3. pontja) mutatkozik szükségesnek. (B. II. 946/1931. — 1931. VI. 16.) 368. Btk. 278., 279., 281. §. — Ölési szándék, praemcditatio, erős felindulás. K. A kir. ítélőtábla a vádlottnak a nyomozás során tett és indokolatlanul módosított beismeréséből s abból, hogy kalapáccsal, tehát az emberi élet kioltására alkalmas eszközzel, a sértett fejére, tehát legnemesebb részére, nagy erővel tizennyolc ütést mért, helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott szándéka nem csupán a sértett bántalmazására, hanem annak megölésére irányult. Továbbá az irányadó tényállás szerint a vádlott már hetekkel a cselekmény elkövetése előtt foglalkozott azzal a gondolattal, hogy emberölés útján is pénzt szerez és ekkor egy tőrt is készített magának, amelyet Debrecenbe magával vitt, itt június 26-án este pénze nagy részben elfogyott, munkája nem volt, tudta, hogy a sértettnek, kivel bizalmas viszonyban volt, értékes ingóságai vannak és így elfogadható az alsóbíróságoknak az a megállapítása, mely szerint a vádlottban a Szabó Antalné megölésének gondolata már június 26-án éjjel vetődött fel és reggelig tartó fontolgatás után azzá az elhatározássá érlelődött, hogy nevezettet megöli és pénzét, vagy egyéb értékeit elveszi. A vádlottnak a vizsgálóbíró előtt tett és indokolatlanul visszavont beismeréséből a kir. ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy június hó 27-én reggel a vádlott már el volt határozva arra, hogy a sértettet a kalapáccsal meg fogja ölni s az a körülmény, hogy kétszer is elment a I orcsmába pálinkát inni, csak arra vall, hogy a szerz élvezete által tettének könnyebb végrehajtása céljából érzékeit akarta eltompítani s bátorságát növelni. A vádlottnak tehát elég ideje volt arra, hogy szándékolt tettének eikölcsi súlyát és törvényes következményeit mérlegelje, átgondolja és az