Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

126 Büntetőjog. K. A vádlott azzal követett el bűncselekményt, hogy a klinikán, ahová azért vétette fel magát, hogy ott szülje meg gyermekét, valótlanul J. J. törvényes házastársának mondta magát. Ebben a tettben az alsófokú bíróságok helyes okfejtése szerint formailag ugyan fennforogni látszanak úgy a Btk. 254. §. 1. bekezdése alá eső családi állás elleni bűntettnek, mint a Btk. 400. §. 1. bekezdése alá eső közokirathamisítás vétségének a tényálladéki elemei, azonban a vádbeli tett annyira egységes, szét nem választható tevékenységből állott, mely két, különálló jogsértésnek, vagyis anyagi bűnhalmazatnak nem volt minősíthető. A vádlott szándéka ugyanis jelen esetben csupán arra irányult, hogy a házasságon kívüli szülés szégyenét elkerülje és a szülést házasságban történtnek tüntette fel. Az a körülmény, hogy a kórházi tisztviselők a megszületett, de másnap már meghalt csecsemő születését hivatalból bejelentették az anyakönyvi hivatalnak, nem elegendő vele szemben a Btk. 400. §-ában foglalt tényálladéknak a megállapítására, mert ezen tényálladékhoz a szándékos közreműködés szükséges. Vádlott cselekménye tehát a jelen esetben csupán a Btk. 254. §-a szerint minősítendő. (B. III. 5220/1930. — 1931. VI. 17.) XVIII. fejezet. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. (Btk. 278-292. §.) 367. Btk. 278. §., Bn. 17. §. 2. p. — I. Degeneráltság nem zárja ki az ölési szándéknak előre megfontolt voltát. — II. Javító nevelés megállapítása fiatalkorúak fogháza helyett. K. I. A vádlott ugyanis a megállapított tényállás szerint már napokkal a bűncselekmény elkövetése előtt elhatározta, hogy ő sértettet, akire haragot tartott, meg fogja verni, — rajta a vélt sérelmét meg fogja torolni. A tett elkövetését megelőző estén pedig ez az elhatározása oda érlelődött, hogy ő sértettet nem megveri, hanem fejszével agyon fogja ütni. Ezért készítette elő a fiatalkorú vádlottal, a kieszelt terv szerint az ölésre szánt fejszét; ezért intézkedett, hogy ő éjjel az alvó sértettet tervének végrehajtása végett zavartalanul megközelíthesse. Éjjel azután, egynéhány órai alvás után, tehát kipihent aggyal, a szándékolt cselekményt, az előre elhatározott terv szerint, higgadtan végre is hajtotta. A m. kir. Kúria ezekből a tényekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy vádlott — midőn ő a koponyacsonttörést és agyroncsolást okozó ütéseket az alvó sértettre mérte — ezt a cselekményt megelőző higgadt fontolgatás alapján, vagyis előre megfontolt ölési szándékból követte el. Az alsóbbfokú bíróságok ezért anyagi jogszabálysértést követtek el, midőn — ezt fel nem ismervén — a vádlott bűncselekményét csak szándékos emberölésnek (Btk. 279. §.) minősítették. A kir. ítélőtábla ezzel ellenkező álláspontjának megalapozására azt hozza fel, hogy a vádlott degenerált, rendellenes elméjű egyén, az ölési szándék előre való megfontolásáról tehát már ez okból sem lehet szó. A kir. ítélőtáblának ez az érvelése azonban téves. A degeneráltság, és az elmének rendellenessége ugyanis a „megfontolás" lehetőségét nem zárja ki. Az ilyen nem elmebeteg egyénnek az elhatározása ugyanis szintén a külső és belső benyomások hatása alatt, tehát a cselekvésre indító és ettől visszatartó okok