Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Szemérem elleni bűntettek és vétségek. (Btk. 232—250., Bn. 43—47 §.) 119 XIV. fejezet. A szemérem elleni büntettek és vétségek. (Btk. 232-250. §., Bn. 43-47. §). 358. Btk. 232. §. Ha a férfi bezárja az ajtót, hogy a sértett nővel közösülhessen, ez még nem meríti ki a Btk. 232. §. 1. pontja értelmében vett erőszak fogalmát. K. Az alsóbbfokú bíróságok azért minősítették a vádbeli cselekményt a Btk. 232. §. 1. pontja szerint is, mert a megállapított tényállás szerint vádlott az őrház ajtaját belülről bezárta, tehát ez által erőszakkal is arra akarta kényszeríteni a sértett kisleányt, hogy az vele nemileg közösüljön. Ez a jogi álláspontja azonban az alsóbbfokú bíróságoknak téves. Az erőszakos nemi közösülésnél az erőszak oly tényleges erőkifejtést jelent, amely a nő ellentállásának a legyőzésére, tehát annak személye ellen irányul és arra alkalmas is. Az adott esetben az ajtó bezárása ilyen, a kisleány személye ellen irányuló erőszaknak nem tekinthető; vádlott ezzel inkább a meglepetés ellen akarta magát biztosítani. (B. II. 8516/1930. — 1931. II. 11.) 359. Btk. 233. §., Bp. 393. §. I. Az elsőfokon kihallgatott tanú újbóli kihallgatása vagy vallomásának felolvasása nem a Bp. 393. §. értelmében vett új bizonyíték. — II. A nő szeméremtestének fogdosása s abba ujjal való felnyulás a Btk. 233. §. szerinti fajtalanság. K. /. Minthogy a felek és így a védő is — a kir. ítélőtáblánál a Bp. 393. §. első bekezdése értelmében csak új bizonyítékokat jelenthetnek be s minthogy az elsőfokon kihallgatott tanú újbóli kihallgatása, avagy az eljárás korábbi szakában tett vallomásának felolvasása ,,új bizonyíték" fogalma alá nem vonható — a m. kir. Kúria a védő panaszának a Bp. 384. §. 9. pontjára alapított ezt a részét ez okból a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében mint alaptalant elutasította. A kir. ítélőtábla által az ítéletének indokolásában eme elutasítás okául felhozott az az érv, mely szerint a kir. ítélőtábla „nem állapíthatná ítéletét oly bizonyítékra, mely az elsőfokú bíróság előtt fel nem vétetett", merőben téves, — mert a Bp. 402. és következő §. szerint a kir. ítélőtábla is vehet fel önállóan bizonyítékokat, — a bizonyítást szükség szerint kiegészítheti, —- ekként tehát ítéletét nem csupán az elsőfokú bíróság előtt felvett bizonyítékokra alapíthatja. II. Tényként van megállapítva, hogy a sértett, a bűncselekmény elkövetésekor még nem volt 12 éves és így akarata nyilvánítására képtelen állapotban volt. Az ilyen állapotban leVő nőszemélyen elkövetett fajtalanság pedig, a Btk. 233. §-a szerint bűncselekmény. — Ezzel szemben a vádlottnak kellett volna bizonyítani, hogy ő a sértett életkorát illetően ténybeli tévedésben volt. Ez azonban nem történt meg; de sőt az alsóbbfokú bíróságoknak abból a megállapításából, hogy vádlott tudta, mikép a sértett leány elemi iskolába jár, ennek épen az ellenkezőjére vonható következtetés, amennyiben neki tudnia kellett, hogy elemi iskolába jórészt 12. életévét be nem.töltött gyerekek járnak. A nő nemi részének fogdosása pedig, valamint az abba ujjal való felnyulás, — a becsületsértés vétségének a tényálladékát meghaladja, — azért, mert ez a cselekmény fajtalanság, ami a 12 éven aluli, és így akaratának