Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Izgatás. (Btk. 171—174. §.) 117 \-3 szükséges, a kormány köteles azok törvényes rendezése végett a törvény életbelépésétől számított 4 hónapon belül törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Minthogy pedig a kormány e törvény életbelépésétől vagyis 1922. évi augusztus hó 11. napjától számított 4 hónapon belül: 1922. évi december hó 7. napján 123. sz. a. a nemzetgyűléshez — az 1922: XVII. t.-c. 6. §-ára hivatkozással — törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek 67. §-a többek között azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ában megállapított büntetést a jelen törvény hatályának ideje alatt elkövetett izgatásra is alkalmazni kell, — s így eleget tett annak a föltételnek, amelyhez az 1922: XVII. t.-c. 6. §-a a szóban forgó rendelkezés további ideiglenes hatályban maradását fűzte, s minthogy e szakasz ötödik bekezdése szerint „ahol a büntető jogszabályokban a háború idejéről van szó, ez alatt azt az időt is kell érteni, amely alatt a jelen §. alapján ideiglenesen fenntartott rendelkezések hatályban maradnak", nyilvánvaló, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ában foglalt rendelkezés ma is hatályban van. Ezt az álláspontot foglalta el nemcsak a kir. Kúria az 1922: XVII. t.-c. életbelépése óta állandóan követett gyakorlatában, de legutóbb a törvényhozás is az 1930: III. t.-c. megalkotásakor, mert e törvénynek a háború idejéről rendelkező 97. §-a kimondja, hogy ez a rendelkezés nem érinti a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvény ideiglenesen hatályban tartott (1922: XVII. t.-c. 6. §.) ama rendelkezéseinek alkalmazhatóságát, amelyek egyes bűncselekmények tekintetében háború idejére súlyosabb büntetést állapítanak meg. Ebből a kijelentésből kétségtelenül kitűnik, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-át az újabb törvényhozás is az 1922: XVII. t.-c. 6. §-a által hatályban tartottnak tekintette. (B. I. 1885/1931. — 1931. VI. 19.) 354. Btk. 173. §. E tényálladékhoz egyenes felhívás nem szükséges. K. A Btk. 173. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékához, eltérően a Btk. 171. §-a, illetve a Btk. 172. §-ának 1. pontjától, egyenes felhívás nem szükséges, éppen ezért annak a körülménynek, hogy vádlott a vád tárgyává tett kijelentéseket nem közvetlenül a jelen volt leventékhez, hanem vitatkozás közben, a főoktatóhoz intézte, a bűnösség megállapítása szempontjából nincsen jelentősége. Mivel pedig az elfogadott tényállás szerint kétségtelen az, hogy a kijelentések 14 leventeköteles egyén jelenlétében, tehát gyülekezeten nyilvánosan akként hangzottak el, hogy arról a jelenvoltak mindegyike tudomást vehetett, másrészt a kijelentések értelme nem hagy fennt kétséget abban a tekintetben sem, hogy az által a vádlott a testnevelésről rendelkező 1921. évi LIII. t.-c. kötelező erejét kívánta megtámadni, a bűnösség megállapítása az anyagi törvény rendelkezéseinek megfelel. (B. I. 5288/1930. — 1931. III. 11.)