Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

116 Büntetőjog. csupán komolytalan és meggondolatlan közbeszólásként használta, annak a megállapított tényállás mellett oly értelem, hogy ö a hallgatóságot a be nem szervezett munkások megölésére vagy megverésére akarta volna reá­bírni, nem tulajdonítható. A vádlott közbeszólása csupán rendzavarás volt, amely az elnöki rendreutasítással és a vádlott igazoltatásával megfelelően elintéztetett, a vádbeli cselekmény megállapítására azonban törvényes alapot nem nyújt. (B. I. 2716/1930. — 1931. II. 25.) 351. Btk. 172. §. Bálozó társaság ellen a Btk. 172. §. 2. bek ­ben meghatározott izgatást nem lehet elkövetni. K- Az adott esetben gyűlöletkeltésre alkalmas izgatás nem forog fenn, különösen még azért sem, mert valamely bálozó társaság nem azonosítható oly társadalmi osztállyal, amely a Btk. 172. §-a 2. bekezdése szerinti izga­tásnak tárgyául szolgálhatna. (B. I. 114/1931. — 1931. III. 17.) 352. Btk. 172. §. Korcsmában, 6 személy előtt az izgatás nyilvánosan van elkövetve. K. A kir. ítélőtábla az általa valónak elfogadott azon tények alapján, hogy a vádlott kijelentéseit egy vendéglő söntésében tette meg, ahova bárki bemehetett és hogy ott hatnál több személy tartózkodott, helyesen állapí­totta meg, hogy vádlott kijelentései nyilvánosan és gyülekezet előtt hang­zottak el. (B. IV. 2323/1930. — 1931. II. 19.) 353. Btk. 172. §. Az 1912: LXIÍI. t.-c. 19. §-a hatályban van. K. jogegységi tanácsa. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa ki­mondja, hogy az 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ának az a rendelkezése, amely sze­rint az ,,aki a Btk. 172. §-ában meghatározott cselekményt háború idején követi el, 5 évig terjedő börtönnel büntetendő", tekintettel az 1922: XVII. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezésekre és arra a tényre, hogy a m. kir. kor mány az 1922: XVII. t.-c. 6. §-ának megfelelően a vonatkozó törvényjavas­latot a nemzetgyűlés elé terjesztette, — ma is hatályban van. Igaz ugyan, hogy a háború az 1920. évi június hó 4. napján Trianon­ban kötött békeszerződéssel, illetve az annak becikkelyezéséről szóló 1921: XXXIII. t.-c-nek 1921. évi július hó 31. napján történt kihirdetésével befe­jeztetett s igaz ugyan, hogy a minisztériumnak az 1912: LXIII. t.-c. 13. §-ában adott felhatalmazás értelmében a 6310/1922. M. E. számú rendelet megállapította, hogy a háború esetére szóló kivételes hatalom 1922. évi jú­lius hó 26. napjával megszűnt, ámde a háború idejére alkotott egyes büntető jogszabályoknak s így a szóban forgó 1912: LXIII. t.-c. 19. §-ának alkalmazása a törvényhozás újabb rendelkezése nevezetesen az 1922: XVII. t.-c. 6. §-a által mégis kito­lódott. E szakasz első bekezdése ugyanis felhatalmazta a kormányt arra, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott s hatályon kívül még nem helye­zett rendelkezéseket átmenetileg ideiglenesen hatályban tarthassa, s ezt a felhatalmazást — a második bekezdésben — csak annyiban kor­látozta, hogy amennyiben e rendelkezések hatályban tartása hat hónapon tú!

Next

/
Thumbnails
Contents