Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

112 Súlyosító és enyhítő körülmények. Az okirathamisítási e cselekménynek a másodbírói ítéletben foglalt minősítése tehát az anyagi törvény rendelkezéseinek megfelel. III. A védelem panaszának írásbeli indokaiban, J. J. cselekményének minősítését azért sem látja törvényszerűnek, mert a bíróság az eléje állított vádlottak közül, a távollevőkkel együtt, mindössze 14 egyént ítélt bűnösnek és ezek közül 10 egyén cselekményét minősítette vezetőinek, ami a védelem nézete szerint a vezetők és résztvevők közötti helyes aránynak sem felel meg. E részben a m. kir. Kúria arra utal, hogy a vád tárgyává tett cselekmény minősítése, nem a vezetők és résztvevők közötti, egyébként pontosan meg sem állapítható arány, hamm a vádlottak terhére megállapított cselekmény tényálladéka alapján történik. Hogy a bíróság elé állított és bűnösnek ítélt vádlottak túlnyomó többsége vezetőnek bizonyult, az egyszerűen arra vezethető vissza, hogy a kiterjedtebb körre vonatkozó és így nagyobb tevékenységgel járó vezetői működés könnyebben megfigyelhető és a felfedezés esélye ennek megfelelően nagyobb, míg a titokban folytatott szervezkedés egyszerű résztvevői a felfedezést könnyebben kerülhetik el. IV. A bűnösség megállapítása miatt használt panaszoknak a védő előterjesztéséből megállapítható indoka az, hogy a vádlottak terhére megállapított cselekmény azért nem bűncselekmény, mert amit a vádlottak tettek, az nem erőszakra irányult, a minősítés meg azért törvényellenes, mert tevékenységük nem volt sem vezetői, sem kezdeményezői, hanem csupán résztvevői. A panaszok alaptalanok. Az 1921: III. t.-c. 1. §-ában meghatározott bűncselekménynél ugyanis, az elkövetési cselekmény olyan mozgalom, illetve szervezkedés kezdeményezése és létrehozása, vagy az abban való tevékeny részvétel, illetve olyan mozgalom előmozdítása, amely mozgalom célja az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatása és megsemmisítése. A törvény a mozgalom céljával kapcsolatban meghatározza azt is, hogy a felforgatásnak és megsemmisítésnek „erőszakosan" kell történnie. Ebből a meghatározásból nyilvánvaló, hogy az „erőszak" ennél a bűncselekménynél nem cél, hanem csupán az a mód, amellyel a mozgalom által célba vett eredmény elérhető. A törvény most hivatkozott rendelkezésére figyelemmel, tehát a tettes céljának a mozgalommal kapcsolatban nem is kell közvetlenül az erőszakra irányulnia, hanem csupán az szükséges, hogy a tettes tudatában legyen annak, mikép az a mozgalom, amelyet ő kezdeményezett, vagy amelyben tevékeny részt vett, milyen módon fogja a célba vett eredményt elérni. A vádlottak tehát, akik a törvény által kifejezetten tiltott mozgalmat, titokban kezdeményeztek, éppen azért nem is vitathatják sikerrel azt, hogv nem voltak tudatában annak, hogy a mozgalom által célba vett eredmény csak erőszakosan valósítható meg, e tudatban történt ténykedésük pedig megvalósítja az 1921: III. t.-c. 1. §-ában meghatározott bűncselekményt. Ami viszont e vádlottak tevékenységét illeti, kétségtelen az, hogy mind a két vádlott a mozgalom vezetői közé tartozott, mert hiszen tevékenységük a valónak elfogadott tényállás szerint, a mozgalomnak minél nagyobb körre