Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Büntetőjog. 111 cselekmény legfellebb a Btk. 405. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékát állapítja meg. A panaszok alaptalanok. A másodbíróság ítéletének vonatkozó indokaiban helyesen mutatott rea arra, hogy B. B. segédkezésével meghamisított útlevél nem az itteni kommunista szervezkedés célját szolgálta, hanem a vádlott megszökését kívánta csak lehstővé tenni, tehát a vád részéről vitatott jogi minősítésre nincsen ténybeli alap. Viszont a megállapított tényállás szerint kétségtelen az, hogy B. B. és K. K. előzetesen megállapodtak abban, hogy az utóbb nevezett vádlott B, B. részére hamis útlvelet szerez, és B. B. evégből fényképét K. K.-nak átadta. Helyesen következtetett tehát a másodfokon eljárt bíróság arra, hogy B. B. tisztában volt azzal, hogy részére hamis útlevél készül, vagy egy valódi útlevél meg fog hamisíttatni és fényképét kifejezetten erre a célra engedte át, tehát e cselekménye által a hamis útlevél kiállítását, bűntudatos szándékkal előmozdította. Az pedig szintén kétségtelen, hogy az arra hivatott közhivatalnok által hatáskörében törvényszerűen kiállított és az előírt kellékeknek megfelelő útlevél közokirat, annak meghamisítása tehát megállapítja a Btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisítást. A Btk. 405. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékáról és B. B. cselekményének e szakasz szerinti minősítéséről azonban, az adott esetben azért nem lehet szó, mert e szakasz alkalmazásának elengedhetlen feltétele az, hogy a hamis okiratot felhasználó egyén a hamisítvány elkészítésében sem tettesi, sem részesi minőségben ne működjön közre, holott az elfogadott tényállás szerint nem fér kétség ahhoz, hogy B. B. a fénykép átadása által a hamisítvány elkészítésében előzetes egyetértéssel közreműködött. Hivatalból vizsgálta a m. kir. Kúria azt, hogy B. B. okirathamisítási cselekménye nem lenne-e a Kbtk. 71. §-ának, vagy esetleg az 1903: VI. t.-c. 15. §-ának rendelkezése alá vonható? Ezt a kérdést azonban tagadólag döntötte el. A Kbtk. 71. §-a ugyanis csak az eltartás, alkalmazás, vagy segélynyerés céljából kiállított és e célra használt útlevélre tesz kivételt, a váci tárgyává tett útlevélhamisítás pedig nem ilyen kivételes célra történt. De nem lehet szó az 1903: VI. t.-c. 15. §-ának alkalmazásáról sem, mert ez a szakasz nem a hamisítás tetteséről és részeséről rendelkezik, hanem csupán a szabályellenes útlevélhasználatról, vagy a valótlan bejelentésről és erről is csak annyiban, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik. A jelen esetben azonban nem a más nevére kiállított útlevél szabályellenes használatáról, vagy ezzel kapcsolatos hamis bejelentésről van szó, hanem egy valódi útlevél meghamisításáról és az abban való bűnrészességről, amennyiben K. K. a valódi útlevelet B. B.-val való előzetes egyetértéssel akként hamisította meg, hogy a való útlevélből J. J. arcképét kivette és annak helyébe, a B. B. által előzetesen átadott és J. J. névaláírással is ellátott fényképet illesztette bele.