Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

90 Hatásköri ügyek. érdek korlátai között alkalmazhatók. Ehhez képest az ily temetőben sírhelynek előzetes megváltása magánjogi értelemben vett tulajdonjogot nem létesít, mert a tulajdonjog, a temetöhely, mint meghatározott rendeltetéssel biró oszthatatlan egész felett a rendelkezésre álló összes sírhelyek kiosztása után is továbbra is a politikai községet vagy az egyházközséget illeti. A sírhely váltása a mindenkori jogosult részére csupán korlátolt használati jogot biztosít. E közérdekű használati jog gyakorlása tekintetében ?. fennálló közegészségügyi, temetőrendészeti stb. törvényeknek és más törvényes jogszabályoknak, valamint a tulajdonosként jelentkező politikai község vagy egyházközség erre hivatott szerveinek törvényes rendelkezései az irányadók. Annak meghatározásánál is tehát, hogy a politikai község vagy az egyházközség által temetőhelyül berendezett földterületen mily vallású egyének temetkezhetnek, a fennálló egészségügyi rendőri és egyéb rendészeti, valamint a helyhatósági szabályzatokat kell figyelembe venni. E szabályok alkalmazására pedig, minthogy nem magánjogi, hanem közjogi, közelebbről közigazgatási jogi szabályokról van szó, a dolog természete szerint, de az 1876: XIV. t.-c. 157. §-ában foglalt rendelkezés értelmében is a közigazgatási hatóság hivatott. Ezenfelül amennyiben egyházközség által fenntartott temetőhelyen való temetkezés jogosultsága forog kérdésben, az 1895: XLIII. t.-c. 21. §-ának második bekezdéséből kitetszően a kérdésnek nemcsupán közigazgatási jogi, hanem felekezeti önkormányzati oldala is van, mert az említett törvényhely a törvényesen elismert vallásfelekezetek részére kifejezetten biztosítja azt a jogot, hogy saját céljaikra külön temetőket rendezhessenek be, amiből következik, hogy a bevett vallásfelekezeteket ugyanez a jog fokozott mértékben megilleti. Minthogy pedig a magyar államban nincsen olyan önkormányzat, amely felügyelet szempontjából a központi államhatalomnak alá ne volna rendelve, amint ez az 1497/1896. V. K. M. sz. rendelet 2. §-ából kitetszően a magyar ágostai hitvallású evangélikus keresztény egyház önkormányzatára is áll, ennélfogva ismét csak az állami végrehajtó hatalomnak áll jogában őrködni afölött, hogy az egyházi önkormányzat gyakorlásánál a törvény rendelkezéseit megtartsák és hogy az egyházközségek a jóváhagyott szervezeti vagy egyházközségi szabályzatban megállapított hatáskör korlátai között maradjanak. (1931. jún. 27. — 1931. Hb. 29. sz.) Ez az ügy a kir. ítélőtáblát is foglalkoztatta; ítéletének értékes fejtegetéseit szükségesnek látjuk közölni: Az ítélőtáblai ítélet indokolása szerint az 1876: XIV. t.-c. és az azzal kapcsolatos rendeletek a temetkezést, a temetők létesítésével és megszűntetésével kapcsolatos hatósági intézkedést közigazgatási hatáskörbe utalják és az említett törvény 157. §-a az ellenőrzést a törvényhatóság első tisztviselőjére bízza. A temetkezés lehetőségének előfeltétele a temetkezés helyének a kérdése, amelyet az 1876: XIV. t.-c. 116. §-a rendez olyképen, hogy községi temetők létesítését rendeli el, nyilván azért, hogy ezzel a temetkezés szabadságát biztosítsa. A törvény a községeket az említett kötelezettség alól csak abban az esetben menti fel, ha a községben legalább egy olyan felekezeti temető van, amely a temetkezés szabadságát biztosítja. Ez a törvényes rendelkezés is elismeri tehát a felekezeteknek azt a jogát, hogy a saját