Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 91 Gyermektartási ügyek. 307. tulajdonukban álló temetőkben a temetkezés jogát saját híveikre korlátoz­hatják. A felekezeteknek épen ez a joga tette a kir. tábla szerint szüksé­gessé oly községi temető létesítését, mely minden halott részére egyaránt igénybevehető. Ez a felekezeti jog az illető felekezethez nem tartozott egyén hullájának eltemetése elé a felekezetének megfelelő vagy más, de temetke­zési helyül szabadon felhasználható felekezeti temető, esetleg községi temető hiányában olyan akadályokat gördít, amelyek az eltemetést legalább bizo­nyos időre elodázhatnák. Ennek elhárítására szolgál a törvényesen bevett vallásfelekezetek viszonosságáról rendelkező 1868: LIII. t.-c. 22. §-a, mely szerint a temetőkben a különböző vallásfelekezetek tagjai vegyesen és aka­dálytalanul temetkezhetnek. Ennek a törvényes rendelkezésnek esetleges al­kalmazása az 1876: XIV. t.-c. 115. §-ában foglalt felelősségrevonás jogköré­nél fogva közigazgatási hatáskörbe tartozik. Ezek szerint a felekezetek (az elismertek az 1895: XLIII. t.-c. 21. §-a alapján) a temetkezés jogát a saját temetőikben a vallási és egyházi téren fennálló önkormányzati joguk alapján is saját híveikre korlátozhatják és ennek határt ideiglenesen csak a közigazgatási hatóság rendelkezése szabhat. Valamely felekezeti temető­ben való temetkezés lehetősége tehát részben felekezeti önkormányzati, rész­ben közigazgatási jogi kérdés, de semmiesetre sem magánjogi viszonyból származó követelés. Minthogy pedig nincs oly külön törvényes rendelke­zés, mely a vitás kérdés eldöntését bírói útra utalná, s minthogy oly eset­ben, ha maga a jog a tárgyánál fogva nem tartozik a bíróság elé, úgy a jog birtokának védelme és ezzel a megállapítása sem tartozik oda, ennélfogva — a kir. ítélőtábla álláspontja szerint — valamely felekezet temetőjébe! való temetkezés feltételeinek jogszerűsége polgári per útján el nem bírál­ható. — Az a tény, folytatja a táblai ítélet indokolása — hogy a felperes a sírhelyekért az alperesnek ellenszolgáltatást nyújtott és sírboltot emelt, a felek közt magánjogi viszonyt létesített ugyan, az ebből a jogviszonyból esetleg származható követelés azonban a temetkezés tűrésére vonatkozó jog msgállapítására ki nem terjed és így polgári peres eljárásnak alapja sem lehet. Gyermektartási ügyek. 307. 1894: XXXI. t.-c. 97. §.; 1930: XXXVI. t.-c. 137- §. L Lejárt tartásdíj érvényesítésére vonatkozó igény akkor sem kár­térítés jellegű, ha a kérelemnek a hatóságnál történt előterjesz­tését megelőző időben lejárt részletekről van szó. A követelés lejárta ugyanis a követelés eredeti jogi természetén nem változ­tat és a hatáskörre nincs befolyással. II. A törvényesen válófélben levő szülők gyermekeinek tar­tása ügyében a rendes bíróság hatásköre a házassági bontóper íolyamatbatételével kezdődik és ennek jogerős befejeztével véget ér. Vagyis ez időpont után a gyermektartás kérdésében való ha­tározás joga — akár élt megelőzően jogával a házassági per bí­rósága, akár nem — most már végérvényesen a gyámhatóságra hárul át. III. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV.

Next

/
Thumbnails
Contents