Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. Alkalmazottak illetményügyei. 293. 85 es közoktatásügyi miniszter, mint közigazgatási hatóság és a m. kir. Közigazgatási Bíróság között az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült fel. Egyfelől ugyanis a vallás- és közoktatásügyi miniszter az említett rendes tanár illetményét újból megállapító határozata ellen az iskolafenntartó statusquo izraelita hitközség és a hitközség iskolaszéke részéről beérkezett közös jogorvoslatot, ahelyett, hogy azt előterjesztésnek vagy újrafelvételnek minősítve, a saját hatáskörében érdemben elbírálta avagy esetleg, mint a törvény szerint meg nem engedett jogorvoslatot hivatalból visszautasította volna, panasznak tekintette és azt, mint ilyent, érdemi elbírálás végett a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz áttette. Másfelől a m. kir. Közigazgatási Bíróság ugyanerre a panaszra saját hatáskörét meg nem állapította. így tehát mind a közigazgatási hatóság, mind a Közigazgatási Bíróság, amelyek közű! az egyiknek hatásköréhez tartozik az eljárás, fellebbvitellel meg nem támadható módon azaz jogerősen ugyanazon felek között és ugyanarra a tárgyra vonatkozó jogvitára nézve, azaz ugyanabban az ügyben tagadta meg kölcsönösen a hatáskörét. A felmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a közigazgatási hatóság kizárólagos hatáskörének megállapításával szűntette meg a következő okokból: A m. kir. Közigazgatási Bíróság hatásköre az 1896: XXVI. törvénycikkben és a 16. §-nak megfelelő újabb törvényes jogszabályokban a pozitív taxatiós rendszer alapulvételével kimerítően van meghatározva. Vagyis kizárólag csak azok a közigazgatási jogviták tartoznak a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe, amelyeket az említett jogszabályok megfelelő körülírással kifejezetten oda utalnak és a Közigazgatási Bíróság hatásköre a törvény- és joghasonlatosság elvének alkalmazásával ki nem tágítható. A Közigazgatási Bíróságról szóló törvénynek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által felhívott 53. §-a a 2. és 3. pontban a nem állami és nem községi népoktatási nyilvános tanintézetektnél és a tanfolyamuknál fogva az ily tanintézetek közé tartozó iskoláknál alkalmazott tanszemélyzetnek, valamint hozzátartozóiknak csupán a nyugellátásra és hasonló természetű gyámolításra vonatkozó igényét helyezi közigazgatási bírósági jogvédelem alá, és az iskolafenntartó részére is csak az ily kérdésben biztosítja a bírósági panasz jogát. Ez a törvényhozói célzat fokozottabb mértékben kitűnik az 53. §. 2. pontjának ugyanazon szakasz 1. pontjában foglalt rendelkezéssel való összevetéséből. Az 53. §. 1. pontja ugyanis — eltérően a 2. pont szövegezésétől — a vallás- és közoktatásügyi miniszternek csupán azokat a határozatait emeli ki, amelyekkel a miniszter az állami és községi népiskolai tanszemélyzetnek illetményekre való igényéből eredő kérdések felett dönt, amiből nyilvánvaló, hogy ez a pont a népoktatási nyilvános tanintézetek közül kizárólag az állami és községi népiskolák tanszemélyzetét kivánta készpénz illetményeik tekintetében közigazgatási bírósági védelemben részesíteni. Ezzel összhangban a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók illetményeinek rendezéséről szóló 1913: XVI. t.-c. 30. §-a is az utóbb említett (hitfelekezti) tanítók illetményi ügyében a törvényhatósági közigazgatási bizottság határozata ellen egyedül a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez enged fellebbviteli.