Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Húsvizsgám 51-52. Vadászati ügyek, 53. 41 alispánja a kérelmei a fejezetben hivatkozott határozatával elutasította. A panasz ezen határozat ellen irányul és ebben panaszos kérelme teljesítéséi kéri. A panasznak nincs kellő alapja. Ugyanis á törvényes hatáskörben kibocsátott 141.000/1924. B. M. száinú rendelet — a községi állatorvosokat is fizetési osztályokba sorozva — az [. fejezel 12. pontjában kimondotta, hogy a tényleges szolgálatban álló községi alkálmazottaknak ;i jelen rendelet hatályba lépte előtt érvényben volt szabályok alapján járó készpénz fizetését, továbbá családi pótlékát és mindenféle egyéb, a fizetés pótlásaként helyi bevételi forrásból engedélyezett járandóságát — bizonyos működési pótlék kivételével — 1924. évi június hó végével teljesen be kell szüntetni. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy a „hússzemledíj" a helyi bevételi forrásból engedélyezett járandóság fogalma alá esik. Azon álláspont helyes voltát, hogy a hússzemledíjak kifizetése 1924. június hó végével be volt szüntetendő, igazolja az ugyancsak törvényes hatáskörben kibocsátott 177.000/1924. B. M. számú rendelet 5. §-a, mely kimondja, hogy azok a községi alkalmazottak, kiknek az újabb rendelet szerint rendes fizetésük van, „az illetmény szabályozásáról szóló rendeletben megállapított járandóságokon felül, külön javadalmazásban nem részesíthetők." Nem bir alappal A. Aladár állatorvosnak a jogorvoslati beadványában kifejtett amaz . álláspontja, hogy a megválasztatása alkalmával kibocsátott pályázati hirdetményben a hússzemledíj mint járandóság lévén felsorolva, az tőle meg nem vonható. Ugyanis a községi állatorvos és a község között közjogi viszony létesül, közjogi viszonylatban pedig változás alá nem eső szerzett jogok nincsenek. Ezek alapján a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Önként érthető, hogy a jelen határozat nem zárja ki a 177.200,1924. B. M. számú rendelet 5. §-a utolsó bekezdésének az erre illetékes Latóságok által leendő alkalmazását. (1963/1928. K. n. — 1929. V. 14. — M. K. XLVII. 28.) Vadászati ügyek. 53. 1883:XX. t.-c. A föl&bírtokreform során kiosztott földterületeken gyakorolható vadászati jog. F. M. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság álláspontja szerint, ha a birtokostól az állam a föld tulajdonát megváltás következtében az 1920:XXXVI. és 1924:VII. t.-c. alapján elvonja, ezzel együtt elvonatik tőle a földtulajdonnal kapcsolatos minden jogosítvány, tehát a vadászati jog is. Ez utóbbi illeti azokat, akiket az állam megváltás álján földhöz juttat és azt hasznosítják az 1883: XX. t.-c.-ben megszabott módon. Nem változtat ezen az sem, hogy a telekkönyvben a tulajdonváltozást egyelőre, míg az ellenértéket ki nem fizetik, nem vezetik keresztül, mert a telekkönyvi keresztülvitel a jelen esetben, midőn a tulajdon az államot illető megváltási jog, vagyis közjogi impérium alapján vonatik le, csak deklaratív