Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Közszolgálati ügyek. 5 dirokkantat csak saját kérelmére leheléit volna elbocsátani, ténylegesség! illetményére igényt nem tarthat. Kb. A panaszos az 1923:XXXV. t.-c. alapján létszámapasztási állományba helyeztetvén, saját kérelmére a IX. fizetési osztály 2. fokozata szerint járó illetmények alapul vételével 22.680.000 K végkilégítés utalványozása mellett a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott. A végkielégítés kiutalása után azonban a panaszos a szolgálatba való visszavételét kérte, amely kérelme elutasíttatván, arra való hivatkozással, hogy ő hadirokkant, a létszámapasztási állományba helyezését elrendelő határozat hatályon kívül helyezése és illetményeinek az 1924. évi január 1től leendő folyósítása végett panaszt adott be, de panaszának első része hatáskör hiánya miatt a 912/1926. K. sz. végzéssel viszszautasíttatott, az illetmények folyósítására vonatkozó • része pedig határozathozatal végett a m. kir. pénzügyminiszerhez tétetett át. A pénzügyminiszter azonban az illetmények folyósítására irányuló kérelmet elutasította. Ez ellen az elutasító határozat ellen irányul a panasz, amelyben panaszos illetményeinek az 1924. évi január hó 1-től leendő kiutalását kéri azon az alapon, hogy ő mint 50 százalékos hadirokkant az 1923:XXXV. t.-c. 1. §-ának utolsó bekezdése szerint elbocsátható nem lett volna. Az 1923:XXXV. t.-c. 1. §-ának utolsó bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy e törvény alapján a hadirokkant csak saját kérelmére bocsátható el. Figyelemmel tehát arra, hogy a bocsatolt egyéni lap adatai szerint a panaszos 50 százalékos hadirokkant, az ügydöntő kérdés egyedül csak az lehet, hogy az eset körülményeire tekintettel a panaszost lehet-e olyannak tekinteni, mint aki elbocsátását kérte? Az említett törvény célja ugyanis az, hogy a hadirokkant akarata ellenére ne lehessen elbocsátani. Ha tehát megállapítható, hogy az elbocsátás az elbocsátott hadirokkant tisztviselő akaratával megegyezett, törvénysértésről nem lehet szó. Jelen esetben a panaszos az 1923. évi noveber hó 13-án beadott kérvényében maga kérte végkielégítését és annak azonnali utalványozását és pedig — miként az 1924. évi október hó 3-án beadott kérvényéből kitűnik, — azért mert Sz. községben szándékozott házat és gyümölcsöst venni. Csak a végkielégítés felvétele után csaknem egy év múlva kérte a szolgálatba való visszavételét, nem azért, mert hadirokkant, hanem mert a tervezett házvétel nem sikerült, a végkielégítésül kapott összeg fogytán van és mert meg nem felelő minősítés következtében helyeztetett létszámapasztási állományba. Ezek a tények — figyelemmel arra, hogy a panaszos a végkielégítés kérésekor tudta azt, hogy ő hadirokkant és hogy tudo-