Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

394 Kötelmi jog ménye szerint részben e kiskorú veleszületett imbecilitásából származik, mert a kiskorú a fentiek szerint a veleszületett imbeeilitása mellett a baleset következtében vált arra képtelenné, hogy az ipari vagy egyéb szakszerű foglalkozáshoz szükséges előképzettséget megszerezze, a munkaképesség csökkenését tehát a balesetből származó lábamputálás váltotta ki. A fellebbezési bíróságnak a felperes által panasz tárgyává tett az a megállapítása, hogy a teljes munkaképesség felett rendelkező egyén közönséges napszám munkával naponkint 3 P-nél nem keres többet és így a kiskorú havonkint 25 munkanapot véve számításba, — ha baleset nem éri, — körülbelül 75 P-t kereshetett volna, — megfelel az átlagos kereseti viszonyoknak. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes által az árvaszékhez befizetett 8000 K a pénz értékének csökkenése folytán igen csekély értéket képvisel, úgy hogy azáltal a kiskorú munkaképesség csökkenése kárpótoltnak részben sem teinthető: a m. kir. Kária az alperes által fizeterjdő járadék összegét havi 35 pengőre találta felemelendőnek, — ezt meghaladó részében pedig a felperes felülvizsgálati kérelmét is elutasította. (1930. máj. 22. — P. II. 7736,1928.) 648. 1928-.XII. t. c. 28. §. Jelzálogjog átértékelése. — Minthogy az 1928:XII. t.-c. 28. §-ának első bekezdése szerint jelzálogjogot nem lehet átértékelni, még akkor sem, ha nincs kizárva az átértékelésből az a követelés, amelynek biztosításara a jelzálogjog szolgál; nyilvánvaló, hogy a hitelező követelését illetően a jelzálogjog tárgyából a jelzálogjog rangsorában csakis a bekebelezett összegű követelése erejéig elégítheti ki magát. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy az évjáradék átértékelése a szerződésben bizonyos esetre kiköttetett, mert az ekkép önálló többletkövetelés biztosífására a jelzálogjog — annak tartalmából kitetszően — nem terjed ki és az legfeljebb az icl. törvényszakasz második bekezdésében foglalt jog érvényesítésére szolgálhat alapul. (1929. nov. 12. — P. V. 8138/1928; J. H. IV. 44.) 649. 1928:XII. t.-c. 32. §. — Átértékelés román állampol gár javára. — A szállítmányozónál elveszett árúért járó kártérítési követelést román állampolgár kérelmére magyar adós terhére át lehet értékelni. K. A szakértő a felek által is elfogadott azzal a véleményével, hogy a felperesnek az alperes szállítmányozónál elveszett árúja az elveszés idején, azaz 1921. évi február havában 589.020 magyar korona 86 fillér értékű volt, a szakvéleményből kétségtelenül megállapíthatólag a bevásárlás helyén, vagyis a bécsi piacon akkor