Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Átértékelés. 644—645. 389 megállapítása mint céltalan, szabálysértés nélkül volt mellőzhető. Az átértékelés mértékét illetőleg a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság- által alkalmazott 40 százalékos mértéket megfelelőnek találta, mert a fellebbezési bíróság az 1928 :XIL t.-c. 12. §-a értelmében figyelembe veendő körülményeket helyesen méltatta s ezekre tekintettel az említett mérték jelentkezik méltányosnak. Ekként az átértékelés mértékét illetőleg sem az I—IV. r. alperesek, sem pedig a felperesek támadása nem volt figyelembe vehető. Jelesül nem állhat meg az az ellenvetés, hogy a 40 százalékos átértékelés az I—IV. r. alperesek tönkrejutását eredményezné, mert az általuk örökölt ingatlan jutalék értéke kétségtelenül sokkal több, mint a marasztalási összeg, másrészt nekik, amint megállapíttatott, — ha haszonélvezettel terhelten is, — egyéb jelentékeny értékű ingatlan vagyonuk is van; másrészt a felperesek ellenvetései sem helytállók, mei't. ingatlan vételár 100 százalékos átértékelésére nincs kötelező jogszabály, a 40 százalékos átértékelésnél éppen a méltányos megosztás vétetett alapul, arra nézve pedig hogy az 1919-iki lejárat előtti fizetés a felperesek megkárosítása célzatával történt • volna, elfogadható adat nem merült fel, viszont az ingatlanok időközi értékcsökkenése a bíróság tudomása alapján szabályszerűen volt megállapítható. Alapos azonban a felpereseknek az a támadása, hogy az I—IV. r. alperesek marasztalásánál a kielégítési alap az örökölt ingatlanjutalékra korlátoztatott, mert a hagyaték át volt adva s így a megjelölt alperesek a kielégítési alap korlátozása nélkül örökségük értéke erejéig marasztalandók, amely érték megállapítására az adott esetben nincs szükség, mert a per adataiból kétségtelen, hogy az a marasztalási összegnél jóval magasabb, amire való tekintettel a marasztalás az örökség erejéig való korlátozás nélkül is történhetett volna; — de a felperesek felülvizsgálati kérelmétől nem lehetett eltérni. Ebben a vonatkozásban megjegyzi a m. kir. Kúria, hogy bár az I—IV. r. alperesek a felperesekkel szemben nem közvetlen adósok, de ilyen volt anyjuk, akinek tartozásáért mint örökösök felelősséggel tartoznak. Az I—IV. r. alpereseknek az átértékelés ellen, örökösi minőségükből folyólag felhozott, kifogásuk tehát nem volt figyelembe vehető- (1930. márc. 13. — P. VI. 7650/1929.) 645. 1928:XII. t.-c. 14. §. Utólagos átértékelés. — Az átértékelés megengedettsége szempontjából nem szükséges, hogy a tönkrejutás kizárólag az átértékelés elmaradására legyen visszavezethető, hanem elegendő, ha a tönkrejutást az eredményezte, hogy az átértékelés nélkül megkapott összeg befektetésre nem volt alkalmas. (K. 1930. márc. 13. — P. IV. 7650,1929.)