Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Átértékelés. 641—643. 387 De a szegedi kir. ítélőtábla fenti ítéletének jogerőre emelkedése után 1923. április 5-ikén eszközölt bírói letétbe helyezéssel sem szűnt meg alperesnek az ítéletbeli kötelezettsége, mert az ekkor letétbe tett 4097 K az időközi pénzromlás folytán már nem fedte a marasztalási összeg valóságos értékét. Ezek a letétbe helyezések tehát nem akadályai annak, hogy a szegedi kir. ítélőtábla említett ítéletével megítélt vételárkövetelés az 1928. XII. t.-c. 13. $-a értelmében átértékeltessék. Ez az ítélet 1918. április 30-án kelt. Az akkori érték szerint a 2800 K-ban megítélt s átértékelendő vételárhátralék, a közkézen forgó aranykorona átszámítási táblázatnak (146-000/1924. sz. P. M. rendelet melléklete) megfelelően (2800 K. 1.80 árfolyam — 1473) körülbelül 1473 aranykoronát tenne ki. Figyelemmel már most az 1928. évi XII. t.-c. 12. §-ában meghatározott s a perben felmerült körülményekre és pedig, hogy felperes teljesen vagyontalan, több gyermekes napidíjas patkoló kovács, hogy alperesnek tulajdonában van még a kereseti 1500 négyszögöles felperestől vett értékes ingatlan, s hogy a felülvizsgálati tárgyaláson tett előadása szerint összesen 30—40 hold földje van, hogy a pénzelértéktelenedés részben arra az időre esik, amikor felperes az alapperben végeredményben alaptalanul védekezett, hogy a vételár a felperesnél is értékét vesztette volna, hogy az alperest bizonyos károsodás érte azzal, hogy a letét összege két ízben is elértéktelenedett, hogy a letétbe helyezés szerinti marasztalásra az adott okot, hogy felperes az ingatlant szerződési kötelezettsége dacára nem tehermentesítette: a kir. Kúria ugy találja méltányosnak, hogy az alperes által fizetendő tőke átértékelt összegét 500 P-ben határozza meg. (1930. jan. 15. — P. V. 4833/1929.) 643. 1928 :XII. t.-c. 14. §. 3. bek. — Teljesítés felvétele jogfenntartással. — Ha a hitelező a felajánlott fizetés elfogadását azzal az indokolással tagadta meg, hogy ha a pénz devalválódik, ne ő károsodjék, hanem az adós, sem az ennek folytán bírói letétbehelyezett öszegnek kárenyhítés céljából felvételének, sem az adóslevél bírói utasításra eszközölt kiszolgáltatásának nem tulajdonítható oly jelentőség, hogy a hitelező utólag mégis belenyugodott abba, hogy a pénzromlás kizárólag őt érje. K. A hatályos jogfenntartása utáni pénzfelvétel dacára tehát a fellebbezési bíróság az 1928:XII. t.-cikk 14. §-ának 3. bekezdését az anyagi jognak megfelelően alkalmazta akkor, amidőn a jelen esetben az alperes tartozását sem a bírói letétellel, sem a felperesek jogelődjének pénzfelvételével nem tekintette megszűntnek és amidőn e tartozást még fennálló részében az alperes ellenében átértékelhetőnek vette. (1930. febr. 6. — P. VI. 6685 1929.) 25*