Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Izgatás (Btk. 171-174. §.) állítója — a St. 24. §. 3. pontjának esetein kívül a Btk. 171. §. második bekezdése alapján köztörvényi úton csak akkor vonható bűnvádi felelősségre, ha ez a terjesztés a St. 1. §-aban előírt terjesztésen túlmenő, — időben, elhatározásban es végrehajtásban önálló, — továbbá, ha a terjesztő, vagy kiállító a sajtótermék jogellenes tartalmát ismerte és végül, ha azt eszköz gyanánt célzatosan arra használta fel, hogy a részéről is tervbevett bűncselekmény elkövettessék. Indokolás: LAm.kir Kúria B. I. 1205—1929/37. és B. I. 8154— 1929/25. szám alatt hozott határozataiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamely nyomtatvány terjesztőjét a nyomtatvány tartalma miatt köztörvényi úton bűnvádi felelősségre vonni nem lehet. E határozatok részletesen és elvi éllel kifejtett indokolása szerint a St. 33—33. §-aiban szabályozott sajtójogi felelősség- nemcsak fokozatos, hanem kizárólagos is, vagyis kizárja azt, hogy a sajtótermék tartalma miatt az ezen szakaszokban felsorolt személyeken kívül más is, akár sajtójogi, akár rendes köztörvényi iiton felelősségre vonassék. Az izgatási cselekményeknél nem akadálya e szabály érvényesülésének a Btk. 171. §~ában említett „terjesztés" kitétel, részben azért, mert nyomtatványról csak az esetben lehet szó, ha a terjesztés megkezdetett s így a terjesztés csupán a nyomtatvány sajtójogi fogalmát megvalósító egyik mozzanat, másrészről azért sem, mert az 1880:XXXVII. t.-c.-nek a St. 63. §. által hatályban tartott 7. §-a a sajtóbűncselekményekre kizárja a köztörvényi felelősség alkalmazását. Végül azzal is indokolja a kir. Kúria fenti határozatait, hogy a St. a sajtótermék terjesztésének szabadságát intézményesen a legmesszebbmenő módon biztosította s a terjesztés korlátjait csupán a St. 10. §-a és 24. §. 3. pontjában állította föl s hogy abban a kérdésben, vájjon valamely nyomtatvány tartalmában van-e bűncselekmény (St. 32. §.), csak az illetékes sajtóbíróság van hivatva dönteni abban az eljárásban, amely a St. 33—36. §-aiban említett személyek ellen tétetik folyamatba. Ezzel szemben a kir. Kúria Bsz. 3536—1923/58 és B. I. 3140— 1926 26. számú határozatai szerint a sajtójogi felelősség körén kívül álló egyént is, még pedig köztörvényi úton bűnvádi felelősségre lehet vonni izgatás miatt akkor, ha ez az egyén a Btk. rendelkezései alá eső bűncselekmény elkövetését tervezi és azért, hogy az ei-re irányuló mozgalom minél sikeresebben megszervezhető legyen, a birtokába jutott, általa ismert tartalmú és kitűzött célja elérésére alkalmasnak tartott nyomtatvány szétosztása (terjesztése) által óhajtja megnyerni azokat, akiket az eszme iránt úgyis fogékonyaknak vél; mert ily esetben a vád tárgyát nem a St. 32. ^-ában meghatározott sajtóbűncselekmény, hanem a „terjesztés", az izgatás elkövetési módozatainak egyike s mint ilyen elkövetési cselekményévé válhatik a Btk. 172. §-ának 2. bekezdése szerinti izgatásnak is. A fenti határozatokból nyilvánvaló, hogy a kir. Kúria a „ter-