Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

156 Büntetőjog jesztő" felelősségének kérdésében elvileg ellentétes alapon nyugvó határozatokat hozott és minthogy a kir. Kúria elnöke e kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre szükségesnek találta, — jogegységi döntvény hozatalának a Ppé. 70. §-ában és az 59.200/ 1912. I. M. számú rendelet 1. §• 2. pontjában megállapított feltételei fennforognak. II. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa az előzményes anyag nyújtotta alapon elsősorban azt állapítja meg, hogy a Btk. 171. §-ban van a „terjesztés" és a „közszemlére kiállítás" cselekménye úgy körülírva, ahogyan az módja lehet mindenféle bűntett, vagy vétség elkövetésének azoknak a törvényes tényálladékoknak megvalósítása által, amelyeket a Btk. különös része körülirtán felsorol, — tehát beleértve az izgatást és lázítást is. Továbbá megállapítja, hogy a Btk.-nek ez a 171. §-a magában foglalja az egyenes felhívásnak, mint delictum sui generisnek a körülírását is, amely pedig sikerre vezetett alakjában (noha talán a Btk. 69. §-ának 1. pontjában leírt reábirás minden kellékének nem is felel meg) felbujtásként büntetendő; eredménytelensége esetén pedig — ha a Btk.-ben körülírt valamely bűncselekményt nem valósít meg, — mint önálló (rendszerint talán a kísérleten és a bűnsegélyen is kívül maradó) cselekmény a Btk. 171. második bekezdésében előírt büntetési tétel alá esik. Hogy a törvény az ily cselekményeket ily kezdetleges alakjukban Is büntetni rendeli, az azoknak közveszélyessége miatt történik. A felhíváson túlmenő izgatás és a lázítás bűncselekménye (Btk. 172., 173. §.) a két elkövetési mód révén: a „terjesztés" és a „kiállítás'' által szoros kapcsolatban áll a Btk. 171. §-ával, de nem egyedül, hanem minden olyan bűntettel, vagy vétséggel együtt, amelynek elkövetése a törvény kifejezett rendelkezése szerint a terjesztés és a kiállítás által lehetséges. Ha tehát a sajtótermékek terjesztése, kiállítása köztörvényi úton büntetendő a bűncselekmények e típusánál: az eredményes és az eredménytelen felhívásnál, — akkor az észszerűség, a törvény akaratának helyes értelmezése szerint ugyanazt kell mondanunk nemcsak az izgatásnál, lázításnál, hanem minden bűntettnél ós vétségnél, amelynek ily eszközzel, ily módon való elkövetése a törvény szerint lehetséges. Ez az oka annak, hogy a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa nem tartotta szükségesnek a kérdésnek a Btk. 134., 149., 158. ^. az 1921: III. t-e. 5., 6. i, az 1930:111. t.-c. 60. §, 1. bek. 5. p., az 1913.-XXXIV. t.-c. 3. §. stb. §-aira való kiterjesztést, ahogy azt a koronaügyész javasolta; mert, ami ezekben a törvényhelyeikben a Btk. 171. §-ávaI közös: a sajtótermék terjesztése és kiállítása, — annak köztörvényi úton való büntetendősége, vagy büntethetetlensége a felvett kérdés megoldásával rendezést nyert ós ez a lényeg! A többi része ezek-