Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

132 Hatásköri ügyek Utügyek. 319. 1890:1. t.-c. 47. §. Sommás visszahelyezési per csupán magánosok jogsértő tényeivel és a törvényes hatáskör hiányában hozott közigazgatási határozatokkal vagy ilyen intézkedésekkel szemben foglalhat helyet. Hb. A közutakról szóló 1890:1. t-. 47. §-a értelmében a községi közutak hálózatának megállapítása a községi képviselőtestület közgyűlésének, a községi közutak közigazgatása és ennek keretében az intézkedés ós foganatosítás kötelezettsége pedig az idézett törvény 52. értelmében a községi elöljáróságnak a hatáskörébe tartozik, amely utóbbi az 56. §. szerint a községi utak kezeléséhez és fenntartásához szükséges műszaki teendők végzése iránt is saját hatáskörében jogosult intézkedni. E törvényi rendelkezések egybevetéséből következik, hogy a közhasználatra szolgáló községi utakon a közlekedés fenntartásara, a közlekedést gátló akadályok elhárítására és eme keretek között a tényleges állapot védelmére szintén a közigazgatási hatóság hivatott és hogy a közigazgatási hatóság idevonatkozó határozatának végrehajtása a hatóság vagy a hatóság megbízott közegei részéről nem magánjogi cselekmény. Ennek folytán pedig nincs helye a rendes bíróság előtti eljárásnak a hatóság ellen, illetőleg a hatóság megbízott közegei ellen abból a célból, hogy a hatóság határozatának végrehajtásával létesült helyzettel szemben az előző állapot rövid úton visszaállíttassék. (1930. febr. 24. — 1929. Hb. 80. sz.) 320. 1894:XII. t.-c. 34. §. Mezei közös dülőút eredeti területének visszaállítása és ekként az út és az útmenti birtok határvonalának megállapítása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Hb. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott 1894: XII. t.-c. kötelezően előírja a földbirtok határvonalának látható és állandó módon való megjelölését. A törvények idevágó rendelkezései egyáltalán nem tesznek különbséget a mezőgazdaság céljára szolgáló magán- és köz- illetve közös területek elhatárolásának módozatai között, amiből — tekintettel arra a törvénymagyarázati szabályra, amely szerint: Ha a törvény nem különböztet, a törvénymagyarázatnak sem szabad különböztetnie (Lege non distinguente nec hostrum est distinguere), — következik, hogy a törvény előbb említett rendelkezéseit nemcsak a magánosok birtokának egymástól való elhatárolására kell alkalmazni, de azokra az esetekre is, amidőn, mint a jelen esetben is, magánföldbirtokoknak köz- illetve közös területektől való elhatárolása forog szóban.