Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Közig, hatáskör. Alkalmazottak illetményügyei, 311. 129 nak az 56. pont egész szövegezése a leghatározaHabban ellent­mond, mert ez a pont (kifejezetten nemcsupán arra a kérdésre ál­lapítja meg a közigazgatási hatóság hatáskörét, hogy az alkal­mazottnak milyen összegű illetményre van igénye, hanem egyút­tal aibban a kérdésben is, hogy az alkalmazottat megilleti-e vala­mely illetmény vagy nem, még pedig nemcsak bizonyos megha­tározott jogalapon, de általában, vagyis bármely jogalapon. Ámbár tehát a magánjog jogviszonyból felmerülő vitás ügyeik, aminő kétségtelenül állami vas-, acél- és gépgyári alkal­mazottaknak a felmondási időre támasztott illetmény igénye is, csak abban az esetben nem tartoznak rendes bírói útra, ha van olyan törvényes jogforrás, amely az ilyen ügyeket vagy ezek bi­zonyos csoportját kifejezetten akár közigazgatási hatóság, akár rendkívüli bíróság hatáskörébe utalja; minthogy a jelen esetre vonatkozóan a kifejtettek szerint épen ilyen kifejezett jogszabály van érvényben, amelynek törvényes­ségét a Hatásköri Bíróság már számos határozatában (1926. flb. 50. 88. 94. 99. 1927. Hb. 70.) megállapította; ennélfogva a felperes kereseti követelései közül az illetményi természetű követelés elbírálására kizárólag a közigazgatási ha­tóság hivatott. Ami pedig a felperesnek végkielégítés iránt támasztott ke­reseti követelését illeti, erre nézve a Hatásköri Bíróság megálla­pítja, hogy a Hatásköri Bíróság gyakorlata állami vasgyári al­kalmazottnak a munkaadójával szemben végikelégítésre irányuló igényét nem általában, hanem csupán arra az esetre nyilvánította külön jogi léttel bíró( sui generis) kártérítési jellegű követelések­nek és csak arra az esetre utalta a rendes bíróság hatáskörébe, ha a végkielégítési igény az 1923:XXXV. törvénycikkre van ala­pítva. A nem ezen a törvényen, hanem a 6.307/1923. M. E. sz. rende­leten vagy más újabb rendeleti jogforráson alapuló végkielégítés­nek ellenben úgy abban az esetben, ha azt nyugbérre már tényleg jogosult alkalmazott nyughérmegváltásként, mint abban az eset­ben, ha azt nyugbérre jogosító állást betöltő, de kellő szolgálati idő hiányában nyugbérre tényleg még nem jogosult egyén, avagy olyan alkalmazott érvényesíti, aki nyugbérre jogosító állást nem tölt he, egyszersmindenkorra szóló ellátás jellege van és így az ilyen igény elbírálása a 7.100,1925. M. E. sz. rendelet 57. pontja értelmében szintén a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Minthogy E. J. végkielégítési igénye nem az 1923:XXXV. tör­vénycikken alapul, ennélfogva pusztán azon a címen, hogy ő a volt szolgálatadójától végkielégítést követel, a kereseti követelés­nek erre a részére nézve sem lehet a rendes bíróság hatáskörét megállapítani. Mindezeknél fogva a jelen ügyben az egy keresetlevélben Döntvénytár 1930. 9

Next

/
Thumbnails
Contents