Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

172 Büntetőjog Állandó gyakorlat. — L. Grill: VIII. 196. sz. 370. Btk. 92., 301. §. Ittasság nem enyhítő körülmény. K. A kir. Kúria a nagyfokú alkoholélvezés okozta csökkent akaratelhatározási képességben mérlegelt enyhítő körülménynek a Btkv. 92. alkalmazásáig menő jelentőséget nem tulajdoníthat, mert a büntető törvény által tiltott cselekmény elkövetésére sodró, vad hajlamokat kiváltó alkohol szertelen élvezését mindenkinek, de különösen annak, aki ez irányú rossz természetével tisztában van, kerülnie kell. (K. III. 1070/1928. — II. 5.) Az ittasság értékelése tekintetében a K. legújabban azt a gyakorlatot követi, hogy az ittasságot általában nem tekinti enyhítő körülménynek; különösen nem enyhítő körülmény akkor, mikor a nyilvános helyen ittasan történt megjelenés már magábanvéve is súlyos erkölcsi beszámítás alá esik (BJT. LXXVI. 111.); csekély nyomatékú enyhítő körülmény, ha a vádlott ittas állapotban ugyan, de nem valamely külső ingerlő hatás folytán, hanem a lekületében levő s az ittasság folytán felszabadult garázdaság ós elvaduitság folytán követi el a bűncselekményt (BJT:LXXIII. 239.); az ittasságnak csak a beszámíthatatlanság határán levő magas foka és ez is csak akkor enyhítő, ha nem maga a tettes célzatosan idézte elő (BJT: XL 308.); az ittasság mellett nem enyhítő a szeszes italok élvezete folytán előállott ingerültség (LXVII. 312.). 371. Btk. 89. §. Enyhítő körülményként csak a bűnelkövetésre alanyilag vagy tárgyilag befolyással biró körülmény mérlegelhető. A kir. Kúria mellőzi a kir. ítélőtábla ítéletéből azt az enyhítő körülményt, hogy a vádlott attól a leánytól, kit szeretett, eltiltatott és emiatt elkeseredett volt; mellőzi pedig ezt azért, mert ily körülménynek enyhítőül való elfogadása ellenkezik a Btk. 89. §-ával, amennyiben e szakasz szerint csak oly körülmény vehető enyhítőként figyelembe, mely a bűnösség fokára akár alanyilag, akár tárgyilag befolyással van. Az említett körülmény azonban éppen semmi befolyással nem volt arra, hogy vádlott egy olyan embert, akinek e körülmény előidézésére mi befolyása sem volt, higgadt kitervelés után, aljas pénzvágyból életétől megfossza, így ez az adott esetben a bűnösség fokával nem lévén oksági viszonyba hozható, az mint enyhítő körülmény nem is volt figyelembe vehető. (K. II. 8637/1928. — 1929. III. 19.) Állandó gyakorlat. — V ö. Grill: XVI. k. 26 . 1. 327. sz.