Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Büntetőjog oly súlyos volt, hogy a sértett — aki vádlottnak édes atyja volt — ennek következtében meghalt, a jogos védelem határain nyilván túlment, mert hiszen kézenfekvő dolog, hogy a támadó apa, amikor már lefegyvereztetett, a további támadástól más módon, de mindenesetre nem oly előreláthatott súlyos, hanem könnyebb jellegű sérelmekkel is visszatartható volt volna. Figyelembe véve azonban mindazokat a körülményeket, amelyeket a kir. ítélőtábla e tekintetben helyesen kiemelt, a kir. Kúria is úgy találja, hogy a jogos védelemnek ez a túlhágása a fiatalkorú vádlottnak érthető akkori félelme, ijedtsége és megzavarodásából származott, ami pedig a Btk. 79. §-ának végbekezdésében foglalt jogszabály szerint nem büntettetik. (K. II. 6751/1927. — 1929. II. 5.) A döntés nem áll ellentétben azzal az állandóan kifejezett felfogással, hogy a szülő támadásával szemben jogos védelemnek nincs helye. — V. ö. Grill XIX. 316. sz. 365. Btk. 79., 281. §. A fegyveres erclőőr csak súlyos körülmények közt élhet fegyveres erejével; amikor a jogsérelem és az alkalmazott erő között nincs észszerű arányosság, az erőkifejtés nem tekinthető jogos védelemnek. K. A valóknak elfogadott tényekből a tényállást a maga egészében és nem részekre szaggatottan mérlegelve, a m. kir. Kúria úgy találja, hogy pusztán azért, mert a tiltott gombaszedésen ért sértett a gombát tartalmazó táskát a vádlottnak átszolgáltatni és a vádlottat felhívására az erdészhez követni nem akarta, a vádlottnak az ügy csekély jelentőségénél fogva, semmi szüksége nem volt rá, sőt felesleges volt, de nem is volt joga ahhoz, hogy töltött puskáját a sértettre szegezze; de nem volt szükség arra sem, hogy a vádlott a sértettet az erdészhez előállítsa, mert ha a lakását nem is tudta, de névleg ismerte a sértettet, s így jelentését a sértettellen a csekély jelentőségű, bár egyébként tiltott gombaszedés miatt — amelyről egyébként a főerdőmérnök közvetlen tapasztalatból előzően amúgy is meggyőződést szerzett, — az erdésznél a sértett jelenléte nélkül is megtehette volna. Amikor tehát a vádlott ennek dacára tölött puskáját a sértettnek szegezte, a vádlottnak ez a tette a sértett testi épségét, sőt életét is fenyegető jogtalan és közvetlen támadás volt, amely támadás ellen a sértett jogosan védekezhetett úgy a puska reászegezésekor, amint utóbb is, amikor a vádlott a sértett által tőle elvett puskát ismét visszavette a sértettől, mert a sértett az előzmények után joggal tarthatott attól, hogy a vádlott a jogtalan és közvetlen támadást a puskával — mután az ismét a kezébe került, — meg fogja ismételni. Nem a támadó vádlott, hanem a megtámadott sértett cselekedett