Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Beszámítást kizáró okok (Btk. 79., 82., 281., 306. §.) 169 tehát jogos védelemben; mert a fegyverrel ellátott erdőőr fegyverét csak súlyos helyzetben, különösen életének, testi épségének komoly, közvetlen veszélyeztetése esetén van jogosítva használni, nem pedig bármily jelentéktelen kihágásnál, mely az eset jelentőségét meghaladó, túlzó erőszak nélkül is elintézhető és megfelelően megtorolható. A fegyveres erdőőrnek túlerői fölénye folytán is kell rendelkeznie belátással és önfegyelemmel, hogy fegyveres erejével csak súlyos körülmények között éljen, nem pedig akkor is, ha csekélységekről van szó, amikor is a jogsérelem és az alkalmazott erő között nincs semmi észszerű arányosság; vagyis, mikor az ily túlerő alkalmazása nemcsak szükségtelen, hanem jogellenes is. Ezek folytán a vádlottnál jogos védelem hiányában tehát a védelem határainak nem büntethető túlhágásáról sem lehet szó. (K. III. 2599/1928. — 1929. II. 6.) 366. Btk. 79., 82., 306. §. Nem számítható be a cselekmény a csekélyebb műveltségű, babonára hajlamos vádlottnak, aki azt az eseményeknek a felizgatott lelkiállapot elképzelésének hajszálnyi pontossággal történt véletlen összetalálkozása folytán abban a téves hitben követte el, hogy emberéletet jogtalanul és közvetlenül fenyegető támadást hárít el. — A vélt támadás megszüntetése után történt bántalmazás azonban már nem esik a jogos védelem fogalma alá. K. Mindent egybevetve, a kir. Kúria is úgy ítéli, hogy a vádlottak a cselekvés pillanatában abban a ténybeli tévedésben voltak, hogy az általuk nem ismert öreg koldus asszony az elmebeteg életére tör, tehát hogy ennek életét jogtalan és közvetlen támadás fenyegeti. Vádlottaknak az a téves hite eredményezte aztán azt, hogy vádlott, a beteg barátja életét fenyegető e jogtalan és közvetlen támadás elhárítása céljából a sértettet megragadta és mikor az: ,.állj, ki vagy" felhívására nem felelt, azt a felkapott szekercével fejbevágta s a szobából a konyhába kilökte. Vádlott e hite és tévedése folytán e cselekmény elkövetésekor nem tudta, hogy ő egy siketnéma koldusasszonyt ütött fejbe és lökött ki a szobából, e vádlott sértettben beteg barátja egészségének a megrontóját látta, akinek megjelenésében a beteg barátja személyét fenyegető jogtalan és közvetlen támadást vélt felismerni. Ezért ez a cselekménye e vádlottnak a m. kir. Kúria megítélése szerint is a Btk. 82. és 79. §. értelmében neki be nem számítható. Azonban a további ténymegállapítás szerint a szobából a