Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Részesség. Gondatlanság (Btk. 70., 7L §.), 3Í6—349. 159 szes nem osztozhatik részestársának olyan forrásból eredő súlyosabb bűnösségében, amelyből nem merít; az orgazdaságnál azonban az orgazda mindig utólag vesz tudomást a dolog származásáról minthogy az alapcselekmény súlyához nem járul, bűnösségének foka az alapcselekmény súlya szerint igazodik. V. ö. Angyal Pál (BJT. LXXII. 33.). 349. Btk. 75. §. 2. bek., Btk. 290. §. Orvos felelőssége a műtéti beavatkozásért. — Az orvosnak az a ténye, hogy a veszélyt a valóságnál nagyobbra becsülve, műtéti beavatkozást tartott szükségesnek — s a beteg a műtét következtében meghalt — nem jelenti a hivatásbeli képzettségen és tapasztalatokon alapuló gyakorlati szabályok vétkes megszegését, feltéve, hogy az orvos a vizsgálat körül alapossággi és szakszerűen járt el. K. Az ugyan kétségtelen, hogy a vádlott tudta azt, mikép a sérett negyedik hete gyermekágyas, mert hiszen beismerte, hogy a vizsgálat alkalmával a sértett férje közölte vele, hogy neje négy héttel ezelőtt gyermeket szült, de előadása szerint az általa eszközölt orvosi vizsgálat adatai alapján az a meggyőződés alakult ki, hogy a sértett vérzése életveszélyes és az másként, mint méhkaparással, meg nem szüntethető. Viszont a kir. ítélőtábla a jelen volt tanuk azon vallomásából, hogy a vérzés kisebfokú volt és a sértett a vizsgálat után meg fenntjárt, sőt az orvoshoz is a maga lábán ment el, azt a következtetést vonta le, hogy közvetlen életveszély nem volt. Ámde a m. kir. Kúria megítélése szerint, a vizsgálat adatainak értékelés orvosi cognitio dolga és azt, hogy a megvizsgált beteg állapota milyen fokban veszélyes és e veszély elhárítására minő beavatkozásra van szükség, elsősorban a vizsgáló orvos van jogosítva és kötelezve legjobb tudása és meggyőződése szerint eldönteni, tehát egymagában az a körülmény, hogy a vizsgált beteg állapota valójában nem volt olyan veszélyes, mint aminőnek azt a vizsgáló orvos észleletei alapján megállapította, még nem állapít meg a vizsgáló orvos észleletei alapján gondatlanságot, feltéve természetesen azt, hogy az orvos a vizsgálat körül, a tőle joggal elvárható alapossággal és szakszerűséggel járt el. Vádlottnak az a ténye tehát, hogy a veszélyt a valóságnál nagyobbra becsülve, műtéti beavatkozás szükségét látta fennforgónak, még nem jelenti a hivatásbeli képzettségen és tapasztalatokon alapuló gyakorlati szabályoknak vétkes megszegését és éppen ezért nem is minősíthető gondatlanságnak. (K. I. 5820/1927. — 1929. IV. 4.)