Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Vagyonátruházási illeték, 188—190. 91 Kb. Az illetékkiszabás végett bemutatott és 1924. évi április hó 29-én kelt telekkönyvi bekebelezési engedély szerint az A . . . cementpalagyár részvénytársaság az 1924. évi április hó 15-én megtartott rendes közgyűlési határozat folytán beleegyezését adta ahhoz, hogy a b.-i 3054. számú telekkönyvi betétben felvett ingatlanok tulajdonjoga a panaszos cég nevére bekebeleztessék. A kiszabási iratokhoz csatolt levél szerint ugyanis az A. cementpalagyár részvénytársaság a panaszos részvénytársasággal, abba való beolvadása útján egyesült, akként, hogy a beolvadó részvénytársaság 7500 drb. részvénye ellenében a panaszos cég a saját részvényeiből ugyanennyit fog a beolvadás által megszűnő részvénytársaság részvényeseinek kiszolgáltatni; amennyiben pedig ezek a részvényesek részvényeiket kicserélés végett a hirdetményben kitűzött határidő alatt be nem mutatják, a később jelentkezőknek minden részvény után 10.000 koronát fog a panaszos cég megtéríteni. A fentebb említett ingatlanátruházás tehát a két részvénytársaság egyesülése folytán történt. A kir. adóhivatal az 1925. évi július hó 15-ike után teljesített illeték kiszabásánál az ingatlannak az okirat kiállítása napján volt 750.0Ü0.000 koronát, illetve az ennek megfelelő 51.724 aranykoronát tevő forgalmi értéket vette alapul és az 1927. évi január hó 10-én kézbesített fizetési meghagyással 5 százalékos ingatlan vagyonátruházási illetéket szabott ki akként, hogy az illeték után 1924. évi május hó 14-ikétől késedelmi kamat fizetendő. A pénzügyigazgatóság a fél fellebbezésére elutasító határozatot hozott. Az illetékköteles fél panasziratában és ezt kiegészítő beadványában azért támadja a másodfokú határozatot, mert a beolvadt vállalat terhére illetékegyenérték volt kiszabva és ezt a panaszos cég. továbbra is változatlanul fizette, vagyonátruházási ilelték tehát nem fizetendő, továbbá mert a 750,000.000 korona forgalmi értékét abban a tudatban fogadta el az egyezségkötés alkalmával, hogy az illeték nem lesz több 2586 aranykoronánál; arra azonban nem számított, hogy 3 évre visszamenőleg évi 12 százalék késedelmi kamat fizetésére is kötelezik, így tehát az egyezség nem kötelező; de különben is a kicserélt részvények értéke az okirat kiállításakor nem volt több 1000 aranykoronánál, az illeték tehát ez összeg után jár. Támadja végül a késedelmi kamat fizetési kötelezettségének 1924. évi május 14-ikétől történt megállapítását, mert az okiratban az ingatlannak sem vételára, sem becsértéke nem volt kitüntetve és így az illeték kiszabása előtt az illetéket befizetni nem tartozott. A bíróság a panaszt az illeték jogosságát és helyesség'ét támadó részében alaptalannak találta.