Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

92 Pénzügyi jog. Az 1920:XXXIV. t.-c. 108. §-ának 3. bekezdése értelmeben részvénytársaságok egyesülése esetén az egyesülő részvénytársaságok tulajdonában volt ingatlannak átruházása után is 5 százalékos ingatlan átruházási illeték fizetendő, melynek alapja az 1. bekezdésből, de a törvény 24. §. 1. bekezdésének általános rendelkezéséből is kitünőleg az ingatlan értéke. Az illetékfizetési kötelezettség a tulajdonjog átruházására vonatkozó okirat kiállításakor, 1924. évi április hó 29-én keletkezett; ennélfogva a hivatkozott t.-cikk 25. §-a értelmében az akkori közönséges forgalmi érték szolgál az illeték alapjául, ezt pedig a panaszos egyezség útján, minden fenntartás nélkül 750,000.000 koronában fogadta el. Az adóhivatal tehát az ennek megfelelő 51.720 aranykorona után jogosan és helyesen szabta ki az illetéket. Minthogy pedig az 1920:XXXIV. t.-cikk 6—8. §-ai tüzetesen sorolják fel a vagyonátruházási illetékre vonatkozó kedvezményeket és mentességeket, a felsorolásban pedig az illetékegyenérték-köteles felekkel kötött jogügyletek említve nincsenek: ennélfogva panaszosnak az illetékmentesség iránti igényét jogosnak elismerni nem lehetett. A panaszosnak a késedelmi kamatok tekintetében előterjesztett kifogását a bíróság alaposnak találta. Az 1923:XXXII. t.-c. 8. §. c) pontja szerint ingatlannak élők között történt visszterhes átruházása esetén az illeték fizetésére kötelezett fél a szerződésben kitüntetett vételár vagy becsérték után járó vagyonátruházási illetéket a jogügylet bejelentésére kitűzött határidőn belül köteles készpénzben befizetni. Minthogy azonban a jelen esetben az illeték alapjául a fentebb előadottak szerint az ingatlan értéke szolgál, ez pedig az ingatlan átruházásáról kiállított okiratban feltüntetve nincs, hanem azt csak jóval később, egyezség útján állapították meg, a panaszos cég az illeték kiszabásának bevárása nélkül illetéket fizetni nem tartozott és így azon a címen, hogy a jogügylet bejelentésére kitűzött 15 napi határidőn belül, vagyis 1924. évi május hó 14-ig az illetéket nem fizette be, e naptól kezdve késedelmi kamat fizetésére nem kötelezhető, hanem figyelemmel arra, hogy a fizetési meghagyást 1927. évi január hó 10-én kézbesítették, az 1920:XXXIV. t.-c. 50. §-a szerint és a közadók kezelésére vonatkozó törvényeket tartalmazó 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállítás 31. §-ának 1. bekezdésében megszabott mértékben csak 1927. évi február hó 10-étől jár a késedelmi kamat. (4605 1928. P. sz. — Pkjd. IX. 112. — 1928. V. 10.) 191. 1920 : XXXIV. t.-c. 112. §. Ha a hagyaték bírói átadása után az örökös ellen az ő testvéreinek leszármazni pert indítottak, a per azonban a feleknek bíróságon kívül