Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Társulati adó, 100—103. 57 után 10%-kal dotálta az értékcsökkenési tartalékalapot. A mérleg-bon azonban a holt felszereléseket nem mutatta ki változatlanul a fent számjelzett becsértékkel, hanem ezt az értéket 3.750,000.000 koronával csökkentette oly módon, hogy az... r.-t.-gal szemben fennálló répaelőlegtartozásból 3.750,000.000 koronát a holt felszerelések terhére számolta el. A holt felszerelések mérleg- szerinti értéke tehát az ezen a számlán szereplő irodaberendezés 19,411.722 korona értékével együtt 3.319,797.500 korona és ezzel az összeggel szemben az értékcsökkenési tartalék 705,038.578 korona. Az adómentes tartalékolás határának megállapításánál a mérleg adatai az irányadók. Az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 13. 1. bekezdésének 3. pontjához fűzött utasítás 5. bekezdése szerint az épületek értékéből 2%-ot, ingó vagyontárgyak mérlegszerinti értékéből 10%-ot szabad adómentesen tartalékolni és a tartalékolás határa az utasítás 6. bekezdése szerint a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke. Panaszos azt vitatja, hogy a holt felszerelés könyvszerű értéke 7.050,385.778 korona és a tartalékolás határának megállapításánál nem a mérlegszerinti értékből kell kiindulni, hanem a könyvszerű értékből. A könyvszerű érték a mérlegszerű értékkel azonos fogalom. Az utasítás 6. bekezdése szerint a tartalékolás határa a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke és a 9. bekezdése szerint a tartalékolásnak feltétlenül a megfelelő vagyontárgyak könyvszerinti értéke képezi a felső határát. A mérlegszerű érték tehát ugyanaz, mint a könyvszerű érték, vagyis az az érték, amely a vállalat üzleti könyveiben a mérlegszámlán ki van mutatva és amely értékkel szemben áll a vagyontárgyak valóságos értéke, amely az elhasználódás folytán állandóan csökken és a csökkenést a leírás és a tartalékolás egyenlíti ki, vagyis a könyvszerinti érték az értékcsökkenési tartalékalappal csökkentve adja a vagyontárgy valóságos értékét. Téves tehát panaszosnak azon állítása, hogy az utasítás a mérlegszerű értékkel szemben megkülönböztetésül említi a könyvszerű értéket. A pénzügyigazgatóság tehát helyesen járt el akkor, amidőn, a tartalékolás mérvének megállapításánál azoknak a vagyontárgyaknak rriérlegszerinti, illetőleg könyvszerinti értékét vette alapul, amely vagyontárgyak pótlására az értékcsökkenési tartalék szolgál. A készletek és állatok értékét nem lehet számításba venni, mert a vállalat csupán a holt felszerelés értékcsökkenésének pótlására tartalékolt. Az épületek értékéből 2%-nál magasabb összeg tartalékolásának jogosságát a vállalat nem igazolta, illetőleg nem bizonyította azt, hogy olyan rendkívüli körülmények fennforognának, amelyek az utasítás 5. bekezdésében engedélyezett 2%-on felüli