Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Vagyon- és jövedelemadó, 72—77. 45 Minthogy tehát az adózó hitelt érdemlően igazolta, hogy az adóévet megelőző évben köztartozások címén késedelmi kamatokkal együtt tényleg 1700 pengőt fizetett, ezen összeg teljes egészében levonandó az adóalapból. Ellenben az ügyvéd tiszteletdíjának magánjogi címén alapuló teherként való levonása jogosan nem igényelhető, mert az ügyvéd tiszteletdíja nem tekinthető olyan magánjogi címen alapuló tehernek, mint amilyen a kegyúri; a gazdasági alkalmazott nyugdíja és ehhez hasonló egyéb teher, hanem az az adózó részéről teljesített és magánjogi kötelezettségén alapuló olyan szolgáltatás, amely mint például a háziorvos tiszteletdíja az adózó személyes kiadásai körébe esik és mint ilyen magánjogi címen alapuló tehernek nem minősíthető s így ennek levonására törvényes alap nincsen. Ezekre való tekintettel miután 366 P késedelmi kamat levonásával az adóköteles összjövedelem 5267 pengőre csökken, a kir. bíróság a panasznak részben helyet adott és a kifogásolt jövedelemadót 152 pengőre leszállította. (4181/1928. P. sz. — Kdt. XX. 72.) 77. J. V. H. Ö. 12. §. (3.) és 13. §. (4.) Az adózó kérelmének elbírálásával nem tagadható meg az adónak a bevallás kapcsán bemutatott kimutatás alapján megállapított jövedelemből levonása azon a címen, hogy azt az adózó bevallásában nem tüntette fel; nem tagadható meg azon a címen sem, hogy a jövedelem az adózó által kimutatott összegtől számszerűleg eltérő összegben állapíttatott meg. Kb. Az adózó fél csak azért panaszol, hogy az adófelszólamlási bizottság a jövedelemadóalap megállapításánál az adókat nem vonta le. Az adófelszólamlási bizottság a határozata indokolása szerint az adózó fél házbérjövedelmét az általa becsatolt pontos kimutatás alapján állapította meg, az adókat azonban a J. V. H. Ö. 13. 4. bekezdéséhez fűzött utasítás 3. bekezdésére való utalással azért nem találta levonhatóknak, mert azokat az adózó fél a bevallásban nem jelentette be. Az adófelszólamlási bizottságnak ez az álláspontja azonban téves, mert az említett J. V. H. Ö. 13. §. 4. bekezdése, csak a 13. §-ban felsorolt tehertételekre vonatkozik s az ahhoz fűzött utasítás 3. bekezdése is a tehertételekről szól, ezek közé tehát a 12. §. felsorolt adók és más közszolgáltatások nem tartoznak, s így azok levonása ez alapon nem tagadható meg akkor, amikor az adófelszólamlási bizottság határozata szerint is az adózó fél ezeknek a levonását kérte. De nem lehet mellőzni az adók levonását a J. H. V. Ö. 12. §. 3. bekezdése alapján sem azért, hogy a közszolgáltatásokkal terhelt