Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Csódönkíviih kényszeregyesség (551 lalt anyagi szabálynak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a kényszeregyesség birói jóváhagyásával az adós alperes felszabadult az egyességben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozásai alól és hogy az ott vállalt teljesítés elmulasztása miatt az eredeti követelés egészben fel nem éledt. Alaptalan ennélfogva felperesnek az anyagi jog megsértése címén emelt az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a követelését csupán 35% erejéig HO koronában állapította meg. Alapos ellenben felperesnek a felértékelés mellőzése miatt emelt panasza. Az irányadó tényállás szerint jgyanis alperes a per során és a fellebbezési eljárásban is vállalta az 1918. évi december hó 31-iki lejáratú, a kényszeregyesség szerinti hányadnak, 840 K-nak a megfizetését. Ez a követelés alperes eme kijelentéseiből folyó előadása és az arra vonatkozóan kiállított váltóbeli lejáratnál fogva is 1918. évi december 31-én esedékessé vált. Ettől az időtől kezdve a magyar korona olyan mérvű értékcsökkenést szenvedett, hogy a 840 K ma számbavehető értékel nem képvisel s annak megfizetése által a késedelmes adós kötelezettsége alól nem szabadulhat. A pénznek a késedelem ideje alatt bekövetkezeti romlásáért az adós felelős s ezt a felelősséget sem a hitelezőnek a behajtás körül tanúsított késedelme, sem az adós fizetési késedelmének a vétlensége meg nem szünteti, mert a felértékelésnek az alapja egyedül a pénz romlása és így a hitelező, illetve az adós késedelmének csupán a felértékelés mértékére nézve van és lehet szerepe. Ez az anyagi szabályt sérti tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel felperest a felértékelés iránti igényével elutasította. A felértékelés mérvét illetően irányadó az, hogy alperes 1918. december 31-én fizetni tartozott volna, viszont, hogy felperes követelését a kényszeregyesség! eljárás folyamán be nem jelentette s keresetét ís csupán 1925. évi április 17-én indította meg, továbbá, hogy ezt a késedelmét nem mentesíti az, hogy követelése megfizetését az 1919—1922. évek folyamán többször sürgette. Mindezen körülményeknek mérlegelése mellett, a méltányosság követelményeinek is megfelelően, a kír. Kúria a felértékelés mértékét 40%-ban találta megállapítandónak. (1927. febr. 3. — P. VII—1777/1926.) 1059. 1877: VIII. t.-c. 9. §. Az eljárás befejezése után az egyességi hányadnál magasabb összeg kötelezése érvényes. A kamattartozás váltókövetelésre nem vonatkozik. K. Igaz ugyan, hogy ezen 35,000.000 koronában a törvényesnél magasabb kamatok is bennfoglaltatnak; mivel azonban az 1877: VIII. t.-c-nek a kamatok nagyságát korlátozó rendelkezései ezen t.-c. 9. §. a) pontja értelmében a váltókövetelésekre nem vonatkoznak, — az alperesnek az a kifogása, hogy ezek a kamatok meg nem Ítélhetők, figyelembe nem vétethetett. Az alperes úgy az eskü alatti vallomásában mint a szóval is előadott