Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Csőd jog. 645 i)ok kiadni nem tartozik, még akkor sem, ha az ingókat a csődleltárba felvették. (K. 1927 jun. 10. — P. VII. 25/927. — Hjt. VIII. 47.) 1049. Cst. 47., 53. §. Vagyonfelügyelői dijnak, mint tömegtartozásnak a csődtömeghez tartozó ingatlan vételárából kielégítése csak abban az esetben és oly mértékben történhetik a jelzálogos hitelezők előtt, amennyiben a dij a csődtömeghez tartozó ingatlannak a kényszeregyességi eljárás alatti kezelésével vagy felügyeletével merült fel. K. Az összeg, mint csődtömegtartozás, az 1881. évi XVII. t.-c. 47. és 53. §-ai értelmében a csődtömeghez tartozó ingatlannak a csőd tartama alatt lefolyt vételárából csak abban az esetben s csak oly mérvben sorozható s elégíthető ki a jelzálogos hitelezők előtt, amennyiben az, illetve annak valamely része a csődtömeghez tartozó s árverésen eladott ingatlannak a kényszeregyességi eljárás alatti kezelésével, illetve felügyeletével merült fel. Megállapítandó tehát, hogy a vagyonfelügyelő a kényszeregyességi eljárásban milyen vagyonokat kezelt, illetve milyen vagyonokra ügyelt fel? Nevezetesen ingó és ingatlan vagyont kezelt-e, s ha mindkétnemü vagyont kezelt, akkor azok külön-külön milyen becsértéküek voltak s az előbb említett végzéssel megállapított vagyonfelügyelői dijból mennyi esik az ingó s mennyi esik az ingatlan vagyon kezelésére, illetve felügyeletére. (1928 febr. 28. — P. V. 7114/927.) 1050. Cst. 53—58. §. Külön kielégítésre jogosult hitelező csak a külön kielégítési jogának tárgyát tevő dolgokra kérhet végrehajtást: ha ezek már értékesíttettek, nem a befolyt összegre vezetendő végrehajtásnak, hanem csak az illető összeg felosztásának van helye. Sz. A meg nem támadott tényállás szerint a végrehajtató hitelezőnek a csődpótleltár 1—57. tétele alatt felvett, s a hitelezőnek kézizálog cimén birtokában levő ingókra a felszámolási tárgyaláson is elismert külön kiegészítési joga van Ezek az ingók a csődválasztmánynak határozata folytán ajánlati verseny utján 5560 pengőért eladattak. Ezt a vételárat a végrehajtató hitelező a maga részére követelte külön kielégítési joga alapján, azonban a tömeggondnok azt neki a csődválasztmány határozata értelmében ki nem adta, hanem azt külön betéti könyvre pénzintézetnél helyezte el. Ily tényállás mellett helyes az elsőbiróság döntése, mellyel a végrehajtatót az 5560 pengőre elrendelni kért kielégítési végrehajtás iránti kérelmével elutasította. Ugyanis a külön kielégítésre jogosult hitelező csak az ő külön kielégítési jogának tárgyát képező dolgokra kérhet végrehajtást, melynek célja éppen az, hogy ezek a dolgok értékesítve pénzzé tétessenek. Ellenben nem kérheti azt, hogy a külön kielégítés tárgyát képező dolgok értékesítése után azok vételárára rendeltessék el a végrehajtás, aminek egyébként célja és értelme sem lenne, mert ez esetben a végrehajtás célja, az ingóknak