Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Váltójog. A váltók lejáratának megállapodásellenes kitöltése következtében tehát ielperes a Vt. 93. és 41. §-ai értelmében a kibocsátó, illetve forgató alperesek ellen visszkereseti igényét elvesztette, mert a joggyakorlat szerint a váltóbirtokos visszkereseti jogának fenntartása végett szükséges óvás időpontja tekintetében is a megállapodásszerinti lejárati naphoz alkalmazkodni köteles. A nem vitás tényállás szerint csak 1925. évi február hó 4-én, tehát a megállapodás szerinti lejárati naptól számítva nyilván elkésetten felvett óvás tehát a visszkereseti jog fenntartására egyik alperes irányában sem alkalmas. Az alpereseknek ebből származtatott kifogása tehát — mely a felperes ellenében is érvényesíthető, — miután felperes beleegyezett, hogy a K. Ernő ellenében érvényesíthető kifogást alperesek vele szemben is érvényesíthesT sék, — alapos. Anyagi jogot sért tehát a fellebbezési bíróság ítélete, amidőn abból a téves álláspontjából kifolyólag, hogy a kereseti váltók lejárata tekintetében a szerződő felek között megállapodás nem létesült, — a váltófizetési meghagyást alperesekkel szemben hatályában fenntartotta. (1927 márc. 17. — P VII. 4340/926.) 1031. Váltói uton vállalt kötelezettségből általában csak váltói kötelezettség származik ugyan, ez azonban nem zárja ki, hogy abban az esetben, ha az alapul fekvő magánjogi ügyletből kötelezettség áll fenn, a hitelező váltói uton, vagy köztörvényi uton érvényesítse követelését. Ez attól függ, hogy az ügylet természete mit hoz magával. K. Miután a II. r. alperes, aki az I. r. alperesnek a felesége, a felek egyező előadása szerint a kereseti ügyletből kifolyólag egy biancó váltót irt alá elfogadói minőségben és ezt a váltót az I, r. alperes tartozásának biztosítására adta a felperesnek, — kétségtelen, hogy az alapul fekvő ügylet ismeretében állította ki a váltónyilatkozatot és így ebből kifolyólag ő tulajdonkeppen kezességei vállalt az I. r. alperes tartozásáért. Az alapul fekvő magánjogi viszony szerint tehát helyesen állapította rneg a fellebbezési bíróság, hogy a II. r. alperes is és pedig egyetemleges felelősséggel tartozik; alaptalan tehát ezen alperesnek a kötelezettségének a fentjelzett megállapítása ellen irányuló felülvizsgálati támadása. (1927 szept. 22 — P. IV. 767/927.) 1032. Vt. 94. §. Fedezeti váltóval szemben nem érvényesíthető ellenkövetelés az alapul lévő ügyletet megelőző időben kötött hasonló ügyletek alapján. K. Helyes a fellebbezési bíróságnak az állandó gyakorlatnak megfelelő az a jogi álláspontja, hogy, ha a forgatmány behajtási jellege magából a hátiratból nem is tűnik ki, úgy ennek következménye nem a felperesként fellépő behajtással megbízottnak a keresettel való elutasítása, hanem csupán az, hogy a csak a behajtással megbízott felperessel szemben mindazon kifogásokkal élhet az alperes, melyek őt a behajtással megbízó előzővel szemben megilletik.