Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

634 Váltójog. jogának megnyíltáig köteles névbecsülési fizetését felajánlani és teljesíteni, hogy mint önálló hitelező a törvény rendelkezésénél fogva reá szálló jogokat megszerezze. A Vt.-nek fenti intézkedése ugyan kifejezetten csak arra az esetre vonatkozik, ha a váltón, amely szükségbe jutott, vagy annak másolatán névbecsülési elfogadás van; külön intézkedés hiányában azonban nincs ok a Vt. felhívott szakaszának abban a most fennforgó esetben való nem alkalmazására, ha a névbecsülő magán a váltón történt kijelölés nélkül teljesít névbecsülési fizetést. Felperes álláspontja szerint annak, hogy a névbecsülési fizetés már csak az óvásra rendelt határidő letelte után ajánltatott, csak az a jogkövetkezménye, hogy a váltóbirtokos azt elfogadni már nem köteles, de ha azt, mint a fennforgó esetben, mégis elfogadta, — a névbecsülő a névbecsülési fizetéssel önálló váltójogot szerzett. Igaz ugyan, hogy a váltóbirtokos az óvás felvétele után a névbecsülési fizetés elfogadásától eltiltva nincsen, azonban ez a kifejtettekhez képest azzal a következménnyel jár, hogy az ily névbecsülési fizetést teljesítő a névbecsülési fizetésből származtatott váltókereseti jogok meg nem illetik, A váltók hátlapjára az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóbirtokos részéről reá vezetett nyilatkozatok fent ismertetett tartalmánál fogva — utóforgatmányt vagy váltó-engedményt nem tartalmaznak. Ilykép pedig felperes amaz érvelésének sincs helytálló alapja, hogy a névbecsülési fizetés meg nem állapíthatása esetén a nyilatkozatok aláírásával azonos hatályú cégjegyzés utóforgatmánynak vagy legalább ís engedménynek tekintendő, mert a kérdéses nyilatkozatokkal ezek tartalmánál fogva sem utóforgatmány, sem pedig engedmény nem keletkezett, következőleg felperes a váltóbirtokos jogán a váltók alapján alperessel szemben fellépni nem jogosult, hanem a váltói uton nem érvényesíthető igénye csupán a Vt. 90. §-ában említett személyek s így alperes, mint elfogadó elleni — az ő érdekében teljesített fizetés folytán a váltók értékével való gazdagodás cimén köztörvényi uton lefolytatható per tárgyát képezheti, (1928 febr. 15. — P. VII. 4559/927.) 1029. Vt. 93. §. Megállapodásellenes kikötésről nem lehet szó akkor, mikor a váltót kitöltő váltóbirtokos a kibocsátó és elfogadó közti megállapodásról nem tudott. K. Az alperes azt a körülményt, hogy a kereseti váltót kibocsátói aláírásával ellátva a váltóösszeg kitöltése nélkül azzal a megállapodással adta át a váltón elfogadóként szereplő íiának, ifj. Sz, Albertnek, hogy az azt régebbi váltótartozásának rendezésére csak 400.000 K erejéig használhatja íel, a fellebbezési bíróság helyes ítéleti indokolása szerint a felperessel, mint harmadik személlyel szemben a Vt. 93. §-a értelmében csak abban az esetben hozhatná fel sikerrel, ha bizonyítja, hogy a felperes erről a megállapodásról, amely szerint a váltó 400.000 K-nál nagyobb összegre ki nem tölthető, a váltónak ifj. Sz. Albert elfogadótól történt megszerzésekor tudomást szerzett. Minthogy pedig ez a perben a fellebbezési bíróságnak meg nem tárna-